Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-320
338 CCCXX. SZÁM. mai szerkezetében nem felel meg a czélszerű csoportosítás követelményeinek, hanem az is vagy állami kezelésbe lesz veendő, vagy pedig legalább megfelelően kikerekítendő lesz. Ez utóbbi esetben különös fontossággal bir, hogy a magyar északkeleti vasút a jelentéktelen Szerencs helyett Miskolczról nyerjen a m. kir. ál!amvasuta.kba beágazást, s hogy továbbá e vasút szerencsi és debreczeni végpontjai is összeköttetést nyerjenek, mely czélra a tiszavidéki vasút miskolcz-debreczeni vonala átengedhető volna. Minthogy azonban annak eldőlése, hogy az emiitett két módozat közül melyik választassék, a fentebb érintett körülményektől függ, a kormány a törvényjavaslat 3. §-ába felvett felhatalmazást csak esetleg veendi igénybe. Minthogy végre a tiszavidéki vasút megvétele után is az ország keleti részében egy czélszerű és életerős vasútcsoport csak akkor lesz megalakitható, ha ezen csoport a fővárossal lehető legrövidebb irányban összeköttetésbe hozatik s minthogy a tiszavidéki vasút államosításának egyik főczélja a forgalomnak az ország fővárosában való összpontosítása, csak egy minden más vasuttársulat befolyásától független s teljesen a kormány hatalmi köre és befolyása alatt álló összekötő vouai kiépitése útján biztositható : a kormány már ezen alkalmat felhasználandónak véli arra, hogy egy II.y összekötő vonal kiépítésére a törvényhozás engedélyét kikérje. Ezen összekötő vonal legczélszerübben és aránylag legcsekélyebb költséggel a hatvan-szolnoki vonalból Györgyénél kiágazva, az államvasutak budapest-hatvani fővonalának péczeli vagy csaba-kereszturi állomásába beszakadva, lenne kiépítendő, mi által Szolnok Budapesttel egy, az állam tulajdonát képező s az eddigi vonalaknál rövidebb összeköttetést nyerne. Az ekként építendő györgye-péczeli, esetleg csabai vonal hossza 52 — 54 kII.ométert tesz. Részletes tervek és költségvetések e vonalról még nem léteznek s azért a kormány ezúttal csak arra vél szorítkozni, hogy egyrészt a vonal kiépithetésére a szükséges törvényhozási engedélyt, másrészt pedig a szükséges pénzeszközök beszerzésére vonatkozó felhatalmazást kikérje. A megváltásra vonatkozó szerződés 1. §-a értelmében a társulat 20.000,000 frtnyi elsőbbségi kölcsönének még kiadatlan 1.993,000 frtnyi része is az állam tulajdonába megy át, a kormány legczélszerübben vél tehát eljárhatni, ha a kért felhatalmazás megnyerése esetére ezen elsőbbségi kötvényeket elárusítja, s a befolyó pénzösszeget az emiitett összekötő vonal kiépítésére fordítja. Mindezek után bátorkodom a kormány nevében az előlfekvő törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani. Budapest, 1880. évi május 4-én. Gr. Szapáry Gyula $. k, Ordődy Pál s. k., un. k. pénzügyminister. m. k, közmunka- és közlekedésügyi mint9ter.
