Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-164
OLXIV. SZÁM. 59 Ily esetekre kivételt kell tenni az általános szabály alól. Ezen kivételt tártaim azzá a 1/. Q> Azonban, ha ez ily érdemes egyénektől nem kivántatik is meg, hogy valamely belföldi község kötelékébe fel legyenek véve, hogy a belföldön öt év óta megszakítás nélkül laktak legyen és az adózók lajstromába 5 év óta bevezetve legyenek: azt meg kell követelni tőlük, hogy legalább szándékuk legyen a belföldön letelepedni, mert tiszteletbeli állampolgárság létesítése nem áll az állam érdekében. Azokra nézve, a kik ily rendkivüli módon honosíttattak, azon esetre, ha valamely belföldi község kötelékébe való felvételért nem folyamodtak, a 17. §. 2-ik bekezdése azt rendeli, hogy községi illetőségük egyelőre Budapest legyen. Ezen rendelkezés az 1876 : V. t. ez. 1-ső §-a azon intézkedésének kifolyása, mely szerint minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia. Mivel ezen törvény Horvát-Szlavonországokra érvénynyel nem bir, a horvát-szlavón törvények pedig Magyarországon nem érvényesek, nem lehetett sem az idézett magyar törvény 14. §-a értelmében a belügyministerre, sem az illető horvát-szlavón hatóságra bízni a királyi oklevéllel honosított községi illetőségének megállapítását s czélszerú'nek mutatkozik ez iránt a törvénybe venni fel rendelkezést, melynek joghatálya különben csak addig tart, mig a honositott más község kötelékébe nem véteti fel magát. A 18. §-ban az eddigi törvény általi honosítás jogkövetkezményeivel szemben, czélszerünek látszik annak kimondása, hogy a honositott ez által magyar nemességet nem nyer. A 19. §-ban foglalt jogvélelemre vonatkozólag megjegyeztetik: Sokan vannak olyanok, a kik a magyar korona országai területén születtek s a kiknek szülőik hosszabb vagy rövidebb ideig laktak, a nélkül, hogy az utóbbiak állampolgársága iránt felvilágosítás szerezhető lenne. Azon lelenczek száma is nem kevés, a kik a belföldön találtatnak a nélkül, hogy szülőik kipuhatolhatok lennének. Ezeket, a kiknek első tekintetük magyar földre esett, sem nem volna méltányos, sem hasznos e hazából kizárni mindaddig, mig idegen nemzetiségük leszármazásuk alapján be nem bizonyittatik. A 20. §. a magyar állampolgárság elvesztésének módjait sorolja fel. Ez legnagyobb részben pótlása az e tekintetben hiányos eddigi magyar törvényeknek és szokásnak. A magyar állampolgárság elvesztése első módjául a 21. §-ban az elbocsátás említtetik fel. Itt átalánosságban csak az jegyzendő meg, hogy az államkötelékből való elbocsátás az állam érdekéből korlátozható ugyan, de tekintettel az államok között kifejlődött forgalomra, végképen meg nem tagadható. A 22. §. az egyik legfontosabb korlátot tartalmazza, rendelvén, hogy az, a ki katona-kötelezettségének meg nem felelt, el nem bocsátható. 8*