Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-164
52 CLX1V. SZÁM. 164. szám. (LXIV. ÜLÉS, 381. 3. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház állandó hármas bizottságának a rnagyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szőlő törvényjavaslat tárgyában. A politikai jogok gyakorlására 1843. évig a városokon kivül csupán a nemesek bírván jogosultsággal, a honfiusitás kérdése már azon okból sem bírhatott nagyobb jelentőséggel, mivel az idegeneket politikai jogokkal, tehát nemességgel csak az országgyűlés ruházhatta fel, s a városok joga volt statútumaikban meghatározni az idegenek felvétele iránti feltételeket és módozatokat. Miután azonban az időtájt hivatalviselési és birtokszerzési joggal a nem nemesek is felruháztattak, elvettetett magva eme kérdés törvényes rendezése szükségességének is. Eme szükségességet csak növelték az 1848. évi országgyűlésen szentesitett s a reudi alkotmányt népképviseletté alakit ott alaptörvények. A változott viszonyok közepette azonban a kérdés törvényhozásilag nem rendeztethetvén, a bekövetkezett alkotmányos korszak feladatául jutott e tekintetben is a szükséges intézkedéseket megtenni. A beterjesztett ministeri indokolás tanúságot tesz arról, hogy a honfiusitás, tehát az állampolgárság megszerzése, s ezzel kapcsolatosan az állampolgárság elvesztése körüli intézkedéseknek ez időben törvény által leendő szabályozása kivánatos és szükséges. A bizottság tehát a benyújtott törvényjavaslatban az állampolgárság megszerzését és elvesztését tárgyazó feltételeket, illetőleg az eddigi törvényes szabályoknak, szokásnak tiszteletben tartását, a modern s az állam érdekeinek megfelelő fogalmak alkalmazását, a végrehajtásra nézve pedig a ministeri felelősség elvével, s az 1868. évi XXX. törvényczikkel összhangzó intézkedések szentesítését teljes mértékben körvonalozva szemlélve, azt a nagyméltóságú főrendiháznak általánosságban elfogadásra ajánlja. A mi pedig a részleteket illeti, azokra nézve a következő észrevételei vannak: 1. Az állampolgári kötelékbe, a 14. §-ban előirt állampolgári eskü (fogadalom) letétele által való belépés a honosított részéről az első legfontosabb cselekmény. A cselekmény fontossága s az abból folyó ünnepélyesség kívánatossá teszi, hogy az esküminta is ehhez mérten szerkesztessék. Ennélfogva szükségesnek mutatkozik, hogy a Felség nevére való hivatkozás az ünnepélyesebb alkalmakkor szokásos módon történjék.