Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.
Irományszámok - 1878-141
354 CXLI. SZÁM. Egész teljes egyenlőség különben ez irányban még akkor sem lehetne, ha a beszállásolásra szükséges helyiségek létesitése egy egyenlő országos pótadó útján vétetnék eszköz lésbe, mert nem is emlitve II.y nagymérvű állami építkezés hátrányait, miután tagadhatlan az, hogy katonaság és honvédség állandó elhelyezése, azon vidékeknek, melyekben az fekszik, igen sok tekintetben hasznot is hajt, nem volna egyenlő megterheltetés, ha ahhoz egyformán járulnának oly vidékek is, a melyekben katonaság vagy honvédség elhelyezve nincsen. II.y viszonyok között, és hogy a létező bajon mielőbb segitve legyen, nem maradt más mód, mint törvényII.eg megadni a megyéknek azon jogot, a melyet sok már régen sürget, hogy az emiitett czélból pótadót vethessenek ki. A törvényjavaslat egyes §§-ai közül csakis az 5-dik az, mely külön indokolást tesz szükségessé. A beszállásolás terhét eddig majdnem kizárólag a háztulajdonosok viselték. Hogy ez nem volt igazságos, az kétségtelen, de nem lenne igazságos az sem, hogy ezentúl annak aránytalanul nagy része a földet sújtsa, mely az állam terheit ugy is a legnagyobb mérvben viseli; ez lenne pedig belőle megyéinkben, ha ennek meggátlására semmi törvényes intézkedés nem történnék. Helyesnek látszik tehát, hogy a tehernek egy aránylag nagyobb része a házbirtokon maradjon, — mi eléretik az 5-dik §. határozmányai által. Az, hogy nem egy határozott rész állapittatik meg ezen czélból, de szabad mozgás engedtetik meg a megyéknek a 2 / s és a 4 / 8 között, indokát abban találja, hogy nem egyforma viszonyban áll a ház-adó és föld-adó egymáshoz az egyes megyékben, úgy hogy a ház és a föld is egyéb, az egyenes adók alapját képező tulajdon megterheltetése igen különböző lenne az egyes megyékben, ha az arány egy fix-tételben állapíttatnék meg, mig igy lehető lesz a teher felosztását a különböző megyékben legalább megközelitőleg egyenlővé tenni. Azon meggyőződésben, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása által lehetővé lesz a haza népének egyik legméltóbb panaszát tárgynélkülivé tenni, ajánlom azt a tisztelt ház figyelmébe. Budapest, 1879. márczius 6-án. Tisza Kálmán s. k. t mint belügyminister.
