Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.

Irományszámok - 1878-136

CXXXVI. SZÁM. 317 végzett ifjakra nézve, a kik valamely vétséget követnek el, és a büntetőtörvéiiykönyv 85. §. szerint rendőri büntetéssel, tehát a bűntettekről és a vétségekről intézkedő törvény büntetési nemeiben meg nem határozott, a vétségekre [egyébként nem alkalmazható büntetéssel büntetendők. Ezekre a rendőri kihágások büntetése lévén alkalmazandó, a 2. §. — a büntető-törvénykönyv 85. §-ának intézkedését veszi át; de kifejezi egyúttal azt is, hogy az ifjúkor nem alakítja mássá a cselekmény természetét, nem teszi a vétséget kihágássá, csupán annak büntetését változtatja meg. „Rendőri büntetéssel büntetendő". Ez nem jelenti azt, hogy rendőri kihágást képez, hanem csakis azt, hogy az itt meghatározott esetben a vétségre megállapított büntetés helyett, a rendőri kihágás büntetése alkalmazandó. A „la correctionalisation des délits" ez esetben sincs elfogadva. De épen azért, mert itt vétséggel állunk szemközt, mely esetleg igen súlyos is lehet, szükséges volt ezen Qgy esetben az elzárás tartamának felébb-emelését megengedni, mely követelménynek a 20. §-ban, az elzárás leghosszabb tartamának ez esetre, hat hónapig való kiterjesztéssel tétetett elég. A büntetés elévülésének ideje egy évben állapíttatott meg, mert az itéletII.eg kimondott büntetésre nézve legalább II.y hosszú idő megállapítását más törvényhozások is szükségesnek találták és ezt a közbátorság érdekei is igazolják. Ezek lévén a törvényjavaslat általános intézkedései, az egész mű alapeszméje és rendszere — ezekből felismerhető, niig a különös részben meghatározott egyes cselekmények és mulasztások, valamint azok büntetéseinek egyszerű áttekintése felvII.ágosítást ad az iránt, hogy a törvényjavaslat főczélja és iránya az volt, a praeventióra számított kisebb büntetések által, nagyobb bűntettektől és veszélyektől oltalmazni a társadalmat és az egyéneket, de hogy e tekintetben sem túlzásokba, sem túlszigorba nem ment át. A második rész intézkedései tekintetében megjegyzem még, hogy ott az állatkínzás is rendőri büntetés terhe alatt megtII.tatott. Az állatkínzást a műveltebb nemzetek törvényhozásai büntetéssel sújtják, mert az erkölcsiség szabályainak durva megsértései közvetve a jogrendet is veszélyeztetik; II.ynemíí cselekmények elvaditják a kedélyt, és másoknak botránkoztatásul szolgálnak. E tekintetből már az 1843-ki törvényhozás az állatkínzásra vonatkozó intézkedéssel egészítette ki az országos választmány javaslatát, s ezen intézkedés szüksége ma sem csökkent. Más rendőri büntető határozatokat tartalmazó törvényekből felvétettek a javaslatba a vadászati törvényben foglalt büntető határozatok, mint általánosabb jellegű és a rendőri büntetőtörvény keretébe való rendőri intézkedések. Átmeneti intézkedéseket nem tartalmaz a javaslat, mert czélszerűbb, hogy az odatartozó tárgyak iránt a büntető törvénykönyv és a jelen törvény életbeléptetése iránti külön törvényben, melyre a büntető törvénykönyv 486. §-a utal, együtt történjenek meg a szükséges intézkedések. Budapest, 1879. január hó 20-án, Dr. hauler Tivadar s. h,