Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.

Irományszámok - 1878-126

CXXVI. SZÁM. 193 Ez irányban a szab. dunagözhajózási társulat ügye már az 1871. évi XIV. t.-cz. által .elintézést nyert; a déli vasuttársulatra nézve, kapcsolatosan az olasz vonalak eladásával, a tárgyalások folyamatban vannak, a szab. államvasuttársulatra nézve pedig e kérdés megoldása egyelőre kiváló gyakorlati érdekkel nem birván, a különleges tárgyalások még nem indíttattak meg. A kassá-oderbergi vasuttársulat irányában e kérdés az 1869., 1870., és 1871. években szintén csekély gyakorlati fontossággal birt

7 mert a vonalak szakadozottan, hol egyik, hol a másik államterületen nyíltak meg, az ezen vonalokra esedékes és az 1867. évi július hó 22-iki pótegyezményben megállapított biztosítási részletösszegek tehát természetszerűleg csak azon államot terhelhették, a melynek területén tényleg a közforgalom javára megnyíltak, — Miután pedig a részvonalak megnyitása épen a két végpontról t. i. Oderbergröl és Kassáról indult ki: addig, míg e vonalrészek összetalálkoztak, a magyar és osztrák területen megnyílt vonalak bevételei és kiadásai úgyszólván a dolog természeténél fogva elkülönzödtek egymástól, s a közös kiadások a legcsekélyebb mértékre, jóformán csakis a közp. igazgatásra szorítkoztak, mely közös kiadások mII.y kulcs szerinti elosztása iránt rendeleti utón történt intézkedés. 1872. évi márczius hó 18-án azonban az abos-iglói szakasz megnyíltával a vasút összes vonalai forgalomba és kapcsolatba léptek. — A társulat mindemellett bevételeit és kiadásait az osztrák és magyar vonalakról továbbra is — az előbbi évek módjára, elkülönítve számolta el, s az osztrák kormány ezen eredeti álláspontjának megfelelő elszámoláshoz képest biztosítási pótlék gyanánt csakis azon különbözetet fizette, mely az osztrák vonal tényleges tiszta jövedelme, és a mértföld aránylag ezen vonalra esö engedély-okmányszeru biztosítási összeg közt mutatkozott. Ellenben a magyar kormány eredeti álláspontját, mely szerint csak a közös tiszta jövedelem" és a közös engedély-okmányszeru biztosítási összeg közt mutatkozó különbözet képezheti évről-évre a mértföld arányos megosztás tárgyát, annyival inkább továbbra is fentartotta s II.letőleg megújította, mert ezen álláspont teljes elejtése a magyar államkincstárra jelentékeny áldozattal járt volna. Kitetszik ez abból, hogy a társulat tényleg alkalmazott elszámolási rendszere szerint a magyar vonal mértföldenként 1872-ben 224 frt 88 kr. ; 1873-ban 1258 frt 20 kr. ; 1874-ben 12,562 frtl3kr.; 1875-ben 13,537 frt 82 kr. ; ellenben az osztrák vonal 16,372 frt 78 kr.; 13,081 frt 50 kr.; 30,320 frt 79 kr. ; II.letőleg 3465 frt 73 kr. tiszta jövedelmet hozott, holott a közös tiszta jövedelem mértföldenként 1872-ben 3146 frt 20 krt; 1873-ban 3309 frt 41 krt; 1874-ben 15,643 frt 07 krt; 1875-ben pedig 17,099 frt 19 krt tett ki, mely utóbbi számítás a 63,752 kII.ométer (8404 mértföld) hosszú osztrák vonalra, az előbbi számítás pedig a 303,718 kII.ométer (40,037 mértföld) hosszú magyar vonalra nézve 1872-ben 111,156 frt 13 krt; 1873-ban 82,124 frt 56 kr.; 1874-ben 123,357 frt 84 kr. ; 1875-ben pedig 142,586 frt 74 kr. több terhet involvál. Az indokok az egyik és másik álláspont mellett következőleg érvényesíttettek. — A magyar álláspont mellett szólt, hogy a szóban forgó biztosítási teher lényegII.eg közös államadósságnak tekintendő, melynek tárgyát csakis az évről-évre mutatkozó tiszta jövedelmi hiánylat képezheti s igy a megosztás vagy inkább hozzájárulás tárgyául is csak ez utóbbi t. i. az évrőlévre változó biztosítási pótlék tekintendő. E mellett szólt továbbá, hogy az 1875/7. évi XV. törvényczikk 7. §-a nem köti ki vII.ágosan a biztosítási teher megosztását, hanem csakis annyit mond, hogy a közös vasutakra nézve, (mint a melyek közösökül az 1865/7. évi XVII. törvényczikk 65. §-a által is fentartattak) — a biztosítási kérdés tekintetében külön egyezmény kötendő. E mellett szólt végül, hogy az engedélyezés s II.letve a biztosítási összegnek már a magyar kormány közbenjárásával (lásd az 1867. június 22-diki egyezményt) egy átlag-összegben FŐRENDI IROMÁNYOK. III. 1878/81. 55