Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.
Irományszámok - 1878-119
140 CXIX. SZÁM. A 6.988,000 frtban kialkudott vételár, semmi jövedelem-emelkedést sem számítva, egyedül az eddigi aránylagos jövedelmezőséget, a fönnebb emiitett 341,000 frttal véve a számítás alapjául, az államnak 4 6 /io°/o hasznot hozna. A pályának Zsolnáig kiépitése szakértők számítása szerint 5.250,000 frtra tehető, — azonban annak kiépitése egyelőre figyelembe nem jönne, és későbbi időkre lenne elhalasztandó. A vágvölgyi vasút valódi értéke az előrebocsátottak alapján ítélhető meg, az ezek alapján megállapított vételár mellett, az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében nem ajánlaná a kormány ezen pálya megvételét, ha ezen vételajánlattal szemben nem lennénk bizonyos mérvben kényszerhelyzetben, mely helyzet onnan származik, hogy azon részvénytársulat, mely annak jelenleg még tulajdonosa, bonyolult pénzügyi viszonyai miatt, azt birtokában megtartani nem képes, és igy kétségtelen, hogy a pályának, ha az állam azt meg, nem veszi, okvetlen más vasuttársulat birtokába kell jutnia. Addig, mig a vágvölgyi vasút jelen kiterjedésében zsák-utczában marad, annak forgalma az államvasutak északi vonalaira egyelőre ugyan befolyást nem gyakorol, de nagy befolyása lesz azokra az esetre, ha ezen vasút — Zsolna vagy Lundenburg felé kapcsolatot nyer, — határozottan káros lesz pedig ezen befolyás az esetben, ha azt bármely más, a m. kir. államvasutak északi vonalaival versenyben álló vasuttársulat építi ki. Kétséget nem szenved, hogy akármely társulat venné át a vágvölgyi vasút kezelését, az mindenekelőtt siettetni fogná a többször emiitett vonalrész kiépítését s ennek segítségével szükségkép ezélba venné a forgalomnak oly iránybani tereltetését, a mely az államvasutak érdekével ellenkezvén, azoknak kiszámithatlan károsodásával járna. Egy tekintet a térképre, elég annak igazolására, hogy e vasút a magyar államvasutak északi vonalának versenyvonalát képezné ; mert eltekintve attól, hogy Vág völgyén egész Zsolnáig lényegesebb emelkedés nélkül lehet eljutni, a m. kir. államvasutak északi vonalain pedig 40-szer emelkedések is előfordulnak, a távolság Budapest és Oderberg közt kevés különbséggel egyenlő a budapest-hatvau, rutkaoderbergi vonalon, és a budapest, prácsa-nagy szombat, zsolna- oderbergi irányban, sőt esetleg a nyitra-lipótvári rövid vonalrész kiépitése esetén, a budapest-tótmegyer-lipótvár, zsolna-oderbergi vonal még előnyösebb helyzetben van. A m. kir. államvasutak északi vonalai,-bár a legnagyobb nehézségekkel küzdve, mégis évről-évre fokozatosan emelkedő forgalmat és jövedelmet képesek felmutatni, de a visszaesés ellen alig lehetne óvszert találni, ha a vágvölgyi irány valamely, az államvasutakkal versenyben álló vasuttársulat birtokába jutna. Kartell- vagy tarifa-szerződés által a károsodásnak elejét venni alig lehet; mert ha sikerülne is a verseny-pályával oly szerződésnek létrehozása, a mely által az államvasutakat megII.lető forgalom látszólag biztosíttatnék ; eltekintve attól, hogy a mindennap változó conjunkturák előre sem láthatók, a megkötött szerződés megtartásának ellenőrzése, a másik szerződő fél irányában is majdnem legyőzhetlen akadályokba ütköznék, egy harmadik irányában pedig épen lehetetlen lenne. Kétséget alig szenved, hogy az északi forgalomban ama vasuttársulat fog domináló szerepet játszani, a mely a vágvölgyi vasutat megveszi és kiépíti, és igy ezen kötelezettséget, és az azzal járó áldozatot úgy forgalmi politikai szempontokból, valamint államvasutaink érdekében, az állam még a mai súlyos pénzügyi helyzet mellett sem utasíthatja el magától. A kormány az itt csak leglényegesebb vonalaiban kifejtett fontos tekinteteknél fogva, melyek vasúti politikánk jövője érdekében figyelmen kívül nem hagyhatok, a vágvölgyi vasúttársulattal, a vasút megvétele iránt tárgyalásokba bocsátkozván, azoknak eredményeként a '/. alatt csatolt törvényjavaslatot, II.letőleg a törvénybe iktatandó szerződést van szerencsém bemutatni. Ezen szerződés szerint a magyar állam megveszi a vágvölgyi vasuttársulat tulajdonát képexő már kiépített összes vonalakat s a ki nem épitett vonalokon beváltott földterületeket, — minden ingó és ingatlan tartozékaikkal együtt.
