Főrendiházi irományok, 1878. I. kötet • 1-46. sz.
Irományszámok - 1878-43
XLIII. SZÁM. 339 Porczellán : Uj vámtarifa : Előbbi vám fehér métermázsa 18 frank 12 frank másféle > 35 » 25 > Üvegtáblák csiszolatlanok » 8 » 3.75 > csiszoltak » 25 > 15 » Üvegárúk nem köszörülve > 12 > 5 » köszörülve > 18 » 7 » Keményítő » 4.50 »« 1.50 » Fris szőlő > 7.50 > 2.83 > Aszalt gyümölcs » 10 » 2 > Lovak : darabja » 20 » 6 > Ezen némely tételeiből is eléggé felismerhető tarifa a szerződési tárgyalások alkalmából több fontos tételében, az alkudozásoknál teendő engedmények okából még magasabb vámokat foglalt magában, s igy könnyen magyarázható meg az, hogy nemcsak velünk szemben, hanem a Svájczczal és Francziaországgal is a tarifaszerződésre vonatkozó tárgyalások csak nehezen haladhattak. Hogy a kiegyezési alkudozások, melyeket 1875 óta Ausztriával folytattunk, és melyeknek egyik főrésze a vámtarifára irányult, hasonlókép nem szolgált a tárgyalások gyorsítására, azt fölemliteni alig szükséges. Ezen viszonyok következtében történt az, hogy az 1867. ápril 23-ki szerződés is, daczára annak, hogy már 1875. júniusban felmondatott és hogy igy 1876. június végén a szerződési viszonynak meg kellett volna szűnnie, több izben történt meghosszabbítás következtében 1878. deczember végéig érvényben maradt. Az új szerződés számos nehézségek következtében csak deczember 27-én volt megköthető, és igy 1879. január léi g alkotmányos tárgyalásra még csak előterjeszteni sem lehetett. Ily körülmények közt — nehogy 1879. január 1-ével szerződés nélküli viszony álljon be, — a magyar kormány kötelességének ismerte azt, hogy a deczember hava folyamában az országgyűlés elé Olaszországgal a szerződési viszonynak ideiglenes rendezésére való felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot terjeszszen, mely ugyan az országgyűlés által hasonlókép kellő idő hiányában nem tárgyaltatott, de a tárgyalás elhalasztására vonatkozó nyilatkozatból a kormány a képviselőház abbeli hangulatát vélte kivehetőnek, hogy 1879-ben is egyelőre ideiglenesen tartassék fön a szerződéses viszony Olaszországgal, s ennélfogva a kormány intézkedett, hogy a szerződési viszonyt január végéig, illetőleg az új szerződés ratificatiójáig ideiglenesen fentartassék. A szerződésnek ezen ideiglenes fentartása mindazáltal az olasz kormánynyal e részben történt megállapodás értelmében akkép történt, hogy az 1867. szerződés által megállapított vámtételek helyett az új szerződésben kikötött vámok alkalmaztattak az olasz árúczikkeknek az osztrák-magyar monarchiába való behozatalánál. Történt ez nemcsak azon okból, hogy ez által mindjárt az átalános vámtarifa életbeléptetésekor, az átalános tarifa mellett jövőben alkalmazásba kerülő vámtételek is akkép, a mint az új szerződés szerint alkalmaztatniuk kell, azonnal érvényt nyerjenek, és ekkép a vámkezelés ép úgy, mint az üzlet világ, a tarifa tételeinek gyakori változtatásából származó viszásságoktól megóvassék, hanem azért is, mivel Olaszországgal szemben az eddigi tarifatételeknek egyszerű, habár csak egy hónappal való meghosszabbítása, más nemzetekkel szemben — kikkel fontos és az országgyűlés előtt ismeretes okokból az eddigi vámszerződéseknek meghosszabbítása nem volt lehetséges — határozottan kellemetlenségekre vezethetett volna. Az országgyűlés elé terjesztett olasz szerződés tarifaszerződés lévén, határozatai közül legnagyobb fontossággal birnak azok, melyek a vámtételeket szabják meg. Az új vámtételek megítélésére legczélszerűbbnek látszott az összeállítást közölni, melyben az új tételek az 1878-ban még érvényben állott (szerződési, esetleg átalános) vámtétellel és az 1878. július l-jével életbe lépett átalános tarifa vámtételeivel szembeállittatnak. Ezen összeállítást nyújtja a következő táblázat : 43.
