Főrendiházi irományok, 1878. I. kötet • 1-46. sz.
Irományszámok - 1878-35
182 XXXV.-SZÁM. A szerződés lényegének fölismerése czéljából bátor vagyok az új szerződés lényeges pontjait az 1868-iki szerződés határozataival összehasonlitni. Lényeges különbség — mint rnár emiitettem — az, hogy az új szerződés nem köti meg a vámtételeket. Ez az egy évre szóló szerződésnél reánk nézve annyiban nem hátrány, mert nem valószínű, hogy Németország vámtarifájának módosítását egyhamar keresztülviszi; addig pedig az 1868-iki szerződésnél is kedvezőbb 1873-iki tarifa tételeit élvezzük Németországban. Sőt másrészt, ha esetleg tényleg módosítaná is Németország vámtételeit, a szerződés 2. czikke által biztosítva vagyunk a kereskedésre nézve legnagyobb veszélylyel járó dhTerentiális vámozás ellen. Változik az eddigi viszony a 6. czikkben szabályozott kikészitő eljárásra nézve, melynek részletes szabályozása a •/. mellékelt jegyzékből kivehető. A kikészitő eljárás természete kívánatossá tette azt, hogy az eddig fennállt és több tekintetben visszaélésre vezető szabályok helyett megfelelőbb módozatok lépjenek életbe, melyek a nélkül, hogy e forgalmat megakaszszák és a sok tekintetben kívánatos üzletet megsemmisítsék, a kincstárt a vám-visszaélések ellen kellően biztosítsák. A megszorítások, melyek ezen forgalomban jövőre irányadók lesznek (mellőzve a részleteket) következő pontokba foglalhatók: jövőre a kikészitési eljárás — kivéve a határforgalmat és a kijavításra hozott árúk forgalmát, csak a szövő és fonó iparra terjed; gyakorlati szempontból ezen iparoknál bírt eddig is legnagyobb jelentőséggel a forgalom s főkép Magyarország szempontjából óhajtott is épen ezen iparoknál a kikészitési eljárás föntartása. További megszorítás abban áll, hogy csak belföldi készítésű fonalak és szövetek kerülhetnek kikészítésre; mi által a kikészitő eljárás tulajdonképi rendeltetésére utaltatik, és a külföldi árúk vámmentes , vagy a tarifaszerünél kisebb vám melletti behozatala meggátoltatik. — Alaki tekintetben és a kikészitő eljárás kellő ellenőrzése czéljából jövőben a kikészítésre átalános engedély követeltetik; és elrendeltetik az, hogy a kikészített árúk rendszerint ugyanazon hivatalnál kerüljenek vámozásra, melynél kivitettek. Ezen megszorítások mellett a kikészitési eljárás továbbra is fönnállhat, és csak azon visszaélések gátoltatnak meg, melyek egyenest a vámjövedelem ellen irányozva visszaéléseknek jelezhetők, de az eddigi határozatok szerint megtilthatok nem voltak. A kikészitési eljárással kapcsolatban föntartatik a nyers vászon forgalma is. Ezen forgalom régi szerződések, de még inkább a gyakorlat alapján tökéletesen szabad kivitelben nyilatkozott. Poroszország és Szászország részéről mindazáltal 1877 végén megszorító intézkedések léptek életbe, a melyek ellen ugyan felszólamlások történtek, de e fölszólamlások a német kormány részéről azzal utasíttattak vissza, hogy a szerződés szószerinti szövege szerint a történt megszorító intézkedések igazoltak. Anélkül, hogy ezen tisztán Ausztriát érdeklő viszony jogi alapja iránt tüzetesebb részleteket közölni szükségesnek tartanám, föl kell említeni, hogy a német kormány átalában csak nehezen engedett azon követelménynek, hogy a történt megszorításokkal szemben a vászonforgalmat nagyobb kedvezményekben részesítse, végre azonban mégis a ://: mellékletben részletezett kedvezményekre hajlandónak nyilatkozott, és igy az osztrák részről e tekintetben tett követelmények legalább részben kielégíttettek. A szerződés 10. czikke föntartja a vámkartelt. Pénzügyi tekintetből a kartel nagy jelentőségű és az átalános tarifa részben magasabb pénzügyi vámjainál jelentőségében még nyer. A vasúti forgalomra vonatkozó 15., 16. és 17. czikkek nagyobb részt újak. Ezen czikkek által a vasúti refactiák — mint melyek ellen oly sok és alapos panaszok emeltetnek — most már nemzetközileg mellőzendőknek nyilvánittatnak. Föntartatik továbbra is azon elv, hogy a direct forgalom Németországgal lehetővé tétessék, és ezen forgalomban a két fél terülj.'
