Főrendiházi irományok, 1875. X. kötet • 350-389. sz.

Irományszámok - 1875-357

CCCLVII. SZÁM. 31 Melléklet a 3S7. számú irományhoz. Indokolás a fővárosi közmunkák tanácsa és az osztrák es. kir. szab. államvasuttársaság között a budapesti nagy körútnak a nevezett vasúttársaság budapesti indóháza környékén leendő kiépítése iránt kötött egt/ezségben elvállalt fizetési kötelezettség teljesítéséről szőlő törvényjavaslathoz. Budapest főváros hatósága és a csász. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság között, egy közttik évek hosszú során át folyamatban volt per kiegyenlítése czéljából, a fővárosi közmunkák tanácsa közbenjárása mellett 1873. évi január 5-éu egyezség jött létre, melynek első pontja értelmében a nevezett vaspályatársaság kötelezte magát arra : hogy pályaudvarát rendezendi, a közlekedés könnyítése végett a pályaudvaron keresztül saját költségén több átjárót s azonkívül az emelkedett forgalomnak megfelelő indóházat épitend. Ezen kötelezettséggel szemben a fővárosi közmunkák tanácsára, mint az 1871, XLII. törvényczikk szerint a nagy körút végrehajtására hivatott közegre viszont azon kötelezettség háramlóit: hogy a nagy körútra eső terület beváltását eszközölje. A nagy körúti alap már akkor a szükséges pénzösszegekkel nem rendelkezvén, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen kötelezettség teljesítését kénytelen volt évről-évre halasztani. E halasztás azonban csak előnyös volt, mert időközben a telkek értéke jóval leszállván, a kitűzött czél csekélyebb áldozatok mellett vált elérhetővé. A múlt év kezdetén végre, midőn egyrészt a vaspályatársaság kötelezettségének megfelelve, egy nagyszerű indóházat épitett a nagy körút szabályozási vonalára, s igy a nagy körút kinyitása, valamint az indóházhoz való könnyű hozzáférne test eszközlő ut elkészítése további halasztást már nem szenvedhetett, másrészt pedig a nevezett társasággal fenforgó több vitás kérdésnek barátságos utón való megoldása sürgős szükséggé vált, — a fővárosi közmunkák tanácsa által elvállalt kötelezettség teljesítését tovább elodázni nem lehet; minélfogva a fővárosi közmunkák tanácsa mindezen kérdések megoldása s a vaspályatársulat küldötteivel ez iránt való alkudozás végett egy bizottságot küldött ki, mely bizottság által folytatott tárgyalások eredményét a törvényjavaslatban említett egyezség képezi. Ezen egyezséget a ministerium, mint a fenforgó viszonyoknak megfelelő, sőt a közmunkatanácsra több tekintetben előnyös szerződést, annál inkább elfogadandónak és helybenhagyandónak tartotta, mert ezen szerződés tulajdonképen csak folyománya volt a kezdetben emiitett 1873. január 5-iki jogérvényes egyezségnek, s igy a ministerium jogerejü kötelezettséggel állván szemben, a mostani szerződésben kikötött terhes kötelezettségnek, a fővárosi közmunkák tanácsa részéről való elvállalását is kénytelen volt jóváhagyni.