Főrendiházi irományok, 1875. VIII. kötet • 323-342. sz.

Irományszámok - 1875-341

CCCXLI. SZÁM. 159 341. szám. (CXXVI. ÜLÉS 766. 1. JEGYZŐKÖNYVI PONï). Jelentése a főrendi ház állandó egyesült hármas bizottságának a magyar korona országai és ő felsége többi királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat tárgyában. Midőn a hármas bizottság ezen törvényjavaslatot, mely a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és királyságokkal létesitendő közgazdasági kiegyezés sarkpontját és a többi erre vonatkozó törvényjavaslatok kiindulási alapját képezi, — tárgyalás alá vette, mindenek előtt szükségesnek tartotta, megállapodásra jutni azon álláspontra nézve, melyet a kiegyezési tárgyalások jelen stádiumában az erre vonatkozó törvényjavaslatok megbirálásánál elfoglaljon. Az e felett megindult vita következtében a bizottság majdnem egyhangúlag oda nyilatkozott, hogy az alapeszmét, mely a kormányt a lajtántúli országokkal kötendő közgazdasági alkunál vezérelte, — s mely szerint a kormány azt a tényleg fennálló és évek hosszú során át megszirládult gazdasági közösség fentartása mellett, a közös vámterület elvén létesíteni törekedett, úgy közgazdasági valamint politikai tekintetben az ország jól felfogott érdekeinek leginkább megfelelőnek tartja, s hogy e részben helyeselvén a kormánynak a mellékelt ministeri indokolásban bővebben kifejtett felfogását, a kiegyezésnek ez alapon leendő mielőbbi létrejöttét, a monarchia két felét egyesitő közös törvényes kapocs szem elől nem téveszthető szilárdításának magasztos czélú szempontjából is kivánatosnak, sőt szemben az európai politikai jelen helyzet válságos voltával, a monarchia létérdekében mellőzhetlen szükségesnek látja, mert nem tévesztheti el szem elől azt, hogy azon állapot további fentartása, mely szerint az államélet legfontosabb érdekei a monarchia két fele kőzött 3 év óta heves szenvedélylyel folytatott alkudozások tárgyavé váltak, nem csak a monarchia hatalmi állását megingatja, hanem az ország gazdasági jóllétét és fejlődését is végkép aláássa. Ezekből kiindulva, a bizottság nem tartotta annyira feladatául azt, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslatok azon részeit, melyekre nézve az egyetértés a két kormány, valamint a magyar országgyűlés és a birodalmi tanács képviselőházai között eléretett, újabban is különös itészeti bonczolat tárgyáva téve, javallatba hozható változtatások által, újabb hosszadalmas késleltető tárgyalásokra alig tartalmi értéköket felülmúló anyagot szolgáltasson, hanem inkább