Főrendiházi irományok, 1875. VIII. kötet • 323-342. sz.
Irományszámok - 1875-339
156 CCCXXXIX. SZÁM. vita tárgyát képező kérdés végre teljésen tisztáztassék és az ellentétek kiegyenlítésének lehetősége megtaláltassék, vagy lehetetlensége constatáltassék. Az előadott komoly okoknál fogva a bankügyi bizottság, mielőtt az osztrák bankot cselekvőleg illető 80 millió forint adósságra vonatkozólag hozzá utasitott törvényjavaslatot letárgyalta volna, kötelességének tartotta a t. ház határozatát provocálni azon kérdésre nézve : vájjon — ugyanazon okokból, melyek a bizottság előtt elég nyomósaknak látszottak — at. ház nem tartja-e a másik fél által országos bizottságok utján kivánt érintkezést a maga részéről elfogadandónak? A bankügyi bizottság e kérdésre vonatkozó nézetének az alább következő határozati javaslatban adott kifejezést; s a maga részéről annál inkább is ajánlhatni vélte az országos bizottságok általi érintkezés elfogadását, mert a kormány által beadott törvényjavaslatban is ezen út képezte a megoldásnak első kísérletét. E határozati javaslattal szemben a bizottság kisebbsége a */. a. mellékelt különvéleményt kivánta a t. ház elé terjeszteni. A bizottság határozati javaslatát két szempontból tartja szükségesnek némileg részletesebben is megvilágítani ; Egyik szempontot a határozati javaslat elvi alapjának s az általa ez alapon adott utasításnak kérdése adja. Ezen alap a bizottság felfogása szerint nem lehetett egyéb, mint Magyarországnak alkotmányában gyökerező és törvényeiben világosan is kifejezett jogi álláspontjai, mely szerint magát a kérdéses adósságra nézve kötelezettnek semmiképen nem tekintheti. A határozati javaslat ez alapon nem is ad egyéb utasítást az országos bizottságnak, minthogy az a másik fél igényeivel szemben, Magyarország jogi álláspontját fentartván, azt a másik fél által is elfogadtatni törekedjék, és a tárgyalás befejeztével ez ügyben az országgyüléshezjelentést tegyen. A másik szempont, a bankügyi bizottság kebelében kezdettől fogva figyelemre méltatott és megvitatott ama kérdésre vonatkozik ; vájjon, ha az országos bizottságok utján való érintkezés elfogadtatik is, helyes-e e tárgyat azon országos bizottságokhoz utasítani, melyek a közös-ügyiköltségekhez való járulás arányának tárgyalására vannak kiküldve. A bankügyi bizottság nem tévesztette szem elől, sőt szükségesnek tartja kiemelni, hogy az 1867: XII. t.-cz. 18., 19. és 20 §§-ai alapján az országos quóta bizottságok hatáskörébe utasitott kérdések a 80 millió adósság kérdésével sem törvényes sem dologi összefüggésben nem állanak de másrészről ez országos bizottságok a törvény szerint nem is birnak oly kizárólagos jellemű hatáskörrel, a mely az országgyűlésre nézve lehetetlenné tenné azt, hogy a szükséghez képest őket egyéb külön természetű, de szintén a másik állammal szemben tisztázandó kérdések tárgyalásával megbízhassa. Miután pedig kétségtelen, hogy ily részben személyes érintkezésre is utalt tárgyalásoknál bizonyos gyakorlati előnye van oly bizottságoknak, melyeknek egy más tárgyban már volt alkalmunk a közvetlen eszmecserére; és miután a másik fél is különösen ezen gyakorlati személyes tényezőkre látszik súlyt fektetni: a bankügyi bizottság nem talált komoly okot arra, hogy a maga részéről is a kérdésnek a quóta-bizottságokhoz való utasítását ne indítványozza. Annál kevésbé tartotta szükségesnek ez eljárási módot visszautasítani, mert a quóta-bizottságok hoz utasitott két tárgy teljesen külön természetének megjelölésére és bármi szempontból való összekapcsolásuk lehetőségének elhái'itására teljesen elégségesnek tartja a határozati javaslat záradékába felvett utasítást, mely szerint ezen ügy az országos bizottság által az előbbi határozatokkal hozzá utasitott kérdéstől függetlenül tárgyalandó és külön jelentésben lesz előterjesztendő. Az előadottak alapján a t. ház bankügyi bizottságának van szerencséje a következő határozati javaslatot előterjeszteni és kérni, hogy a t. ház a kormány törvényjavaslatának egyelőre függőben tartását jóváhagyni és ezen határozati javaslatot elfogadni méltóztassék.
