Főrendiházi irományok, 1875. VIII. kötet • 323-342. sz.

Irományszámok - 1875-332

114 CCCXXXII. SZÁM. Melléklet a 332. számú irományhoz. Indokolás a szeszadó iránti törvényjavaslathoz. A szesztermelés azon fontos hatásnál fogva, melyet a mezőgazdasági termények értékesítése által szintúgy, mint állati trágya előállításával a mezőgazdaságra az állattenyésztés előmozdításával pedig Magyarországon, mint földmíves országban a nemzeti jólétre gyakorol: megkívánja, hogy ezen mezőgazdasági iparág fejlődése és terjedése, ha már azt az állam helyzeténél fogva közvetett adóztatás tárgyává kell tenni, a megadóztatási törvény által ne csak lehetővé tétessék, hanem állandólag biztosíttassák is. Szükséges, hogy ezen megadóztatást szabályozó törvény a létező általános országos viszonyokon alapuló különb féleségeket, a milyenek a szesztermelésre forditandó nyers anyagok kölönbféle neme és minősége, a szeszfőzdék különböző üzletterjedelme, a szeszfőzésnek egymástól eltérő módja, a helyi, éghajlati és földmívelési viszonyok a szeszfőző üzlet czélja stb. kellő figyelembe véve : mindezeket a mennyire lehetséges — egy kereten belül egyesíteni igyekezzék, miután a szeszadótörvényt igazságosnak és hazánk viszonyaival megegyezőnek mondani csak akkor lehet : ha az a termelőket egyaránt és akkép érinti, hogy különböző érdekeik egymás közt lehetőie<>közvetittessenek és kiegyenlittessenek. Ezen különböző érdekek összeütközése az emiitett különbféleségek szerint igen sokféle. Érdekösszeütközés van a szesziparnak különböző termelő ágai között is. A kukoriczát, gabonát és czukorüledéket feldolgozó szeszfőzde előnyben van a burgonyát vagy gyümölcsöt felhasználó főzde fölött; és mig amaz érdekeit ez utóbbi ágnak nagy száma által veszélyeztetve véli, ez utóbbi, mint mezőgazdasági iparág magát a nagy tőkével berendezett intelligentiával vezetett, gépekkel. A chemia, technika és mechanika legújabb találmányaival ellátott gyárszerü üzletek által elnyomottnak látja. A mig a mezőgazdasági szeszipar, a mely csak rozsot, burgonyát, gyümölcsöt alakit át szeszre, ama nagy gyáripar létjogosultságát, főleg azon kóczokban, hol felvirágzott, t. i. a nagyobb alföldi városok kebelében, kétségben vonja : az alatt a nagy gyáripar nem minden Önérzet nélkül mutathat a sikerre ; a melyet az alföld rónáin termelt, és nyefs termény gyanánt nem igen export képes roppant mennyiségű kukoriczának szesz alakjában lett kivitele által hazánk export kereskedésén lenditett. Az ipar ezen saját érdekeihez hozzá járul még az állam fiscalis érdeke is, a melyet — miután az állami viszonyok ezen iparág megadóztatását elkerülhetlenül szükségessé tették —