Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
82 CCCXXI. SZÁM. Ennélfogva az obligatio helyi joga, annak anyagi érvénye L.-re nézve a hamburgi vények szerint volt megkelendő. Ámde az obligationak útjában állott nemcsak egy prohibitiv-törvény, hanem egy büntetés kiszabása mellett kibocsátott tiltó törvény is, de az obligatio keletkezésének két illetősége közül csak az egyik helyen, t. i. Poroszországban, nem pedig a. másikon is, Hamburgban. Minthogy ily esetben kivételképen a kereset helyének helyi joga dönt, következik: hogy ha a kivándorlók — a kiknek személyükre nézve a szerződés tilalma utjokban nem állott — Hamburgban L.-t a szerződés teljesitése végett beperelték volna, ö azon kifogással : hogy a szerződés érvénytelen, nem élhetett volna és elmarasztaltatott volna, holott azon esetre, ha ö perelné be a kivándorlókat Poroszországban, annak ellenkezője történnék. Az első esetben tehát, a mint most áll a dolog, a hozott büntető Ítéletek következtében azon sajátságos eset állana be, hogy L. egy oly szerződés alapján, mely Poroszországban az ottani feltevés szerint egy forum delicti commissi-t képező helyen köttetett, Hamburgban a szerződés teljesítésére, Poroszországban pedig ugyanezen szerződés megkötése miatt criminális büntetésre Ítéltetnék; továbbá, hogy azon esetben, ha az ö tiltott cselekménye alapján ő kártérítés végett bepereltetnék, a véghezvitt cselekmény helye döntene az illetőség és az alkalmazandó helyi jog felett, e hely azonban a feltett esetben — tekintve, hogy szerződésről van szó — ismét csak a szerződés keletkezési helye, a két oldalú szerződésnél tehát L.-re nézve Hamburg lenne ; végül egy Poroszhonban in foro delicti commissi ellene hozott, kártérítésre, vagy netalán magánbüntetésre szóló marasztaló Ítélet a foganatosítást illetőleg alig volna teljesen kivonható a hamburgi biró bíráskodása alól. A jogsegély iránt 1869. évi június hó 21-én kelt észak-német szövetségi törvény a fenforgó esetre nem alkalmazható. Végül közöljük a vádlott semmiségi panaszára: Lobedanz ellen 1870. évi február hó 23-án kelt fötörvényszéki elutasító ítéletet. (36. sz. I.) Indokok. Vádlott semmiségi panaszában az állíttatik : hogy a büntető törvény 3. §-a és az északnémet szövetség alkotmány-levelének 3. czikke van megsértve és pedig azért, mert 1. vádlott hamburgi alattvaló, tehát — ha nem is az észak-német szövetség alkotmányának, de mégis a büntető törvény3. §-ának értelmében idegen, vagyis egy oly államnak honosa, melyben a porosz büntető törvény érvénynyel nem bir. Ily egyénre a porosz böntető törvények csak azon esetben alkalmazhatók, ha az a vétséget, melylyel vádoltatik, Poroszországban követte volna el. Nem elég — mint a hogy ezt a fellebbviteli biró véli, — hogy a szóban levő szerződések kivándorlókkal a schievelheimi kerületben köttettek, illetőleg közvetittettek ; hanem azt is meg kellett volna állapítani — ami nem történt — hogy vádlott azon cselekményeket, melyek által részéről a szerződések megkötve, illetőleg közvetítve lőnek, Poroszországban hajtotta végre. Ezzel megegyeznek a kir. fötörvényszéknek 1856. évi május hó 21-én és 1865. évi márczius hó 23-án kelt Ítéletei. (Goldhammers Archiv 4. köt. 831. 1. — 13. köt. 435. 1.) Az utóbbiban világosan ki van mondva, hogy csak azon hely irányadó a büntető törvények alkalmazására nézve, a hol a vádlottat terhelő cselekmény létesült. Ezen felfogás megfelel a büntető törvénykönyv 3. §-ában foglalt territorialitási elvnek is, mely szerint mindenki, a ki valamely helyen valamely cselekményt visz végbe, ezt olyformán tartozik tenni, hogy az ezen hely törvényeinek megfeleljen, ha máskülönben az illető egyén személyére nézve nem volna is ezen törvényeknek alávetve. Az idegen, aki külföldön visz véghez valamely cselekvényt, semmiképen sincs alávetve a porosz büntető törvényeknek, sem személyére nézve, sem tartózkodása folytan.
