Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI SZÁM. 31 Éhez járul soknál a nagyon tartós ülö foglalkozás és oly étkezés, mely, habár e tekintetben minden megtörténik, a mi a javadalmazás korlátai között lehetséges — még sem cserélhető fel könnyebb, czélszerübb élelmezéssel oly mérvben, mint a hogy ezt egész munkás osztályok foglalkozási módja megkívánná. Nevezetesen kétségen kívül áll, hogy a foglyok nem kapnak elegendő húst és a fris főzelékkel való váltakozás is nem elég bö arra, hogy a nedvek vegyülete ugy tartassék fenn, hogy az egészség és munkaképesség tartós lehessen. Ily körülmények között e keletkező betegségeket, minők: a búskomorság és elmeháborodás, tüdővész, skorbut, idegláz stb., melyek a fegyintézeteket oly szivesen látogatják, nem lehet pusztán véletlen betegségeknek tekinteni, melyek a beteget szabad állapotában is érték volna, Mi haszna a leirt befolyások közepette a legkitűnőbb tisztaság fentartásának, a legjobb szellőztetésnek, rendes válogatott foglalkozásnak, az egészséget védő ruházatnak ; mindezen előnyök bármily fontosak legyenek is, ép oly kevéssé fogják az érzékeny, még nem egészen eltompult foglyot betegségtől és az elsorvadástól megóvni, mint a legjobb épületek' ezek jó fekvése, tágas volta vagy a legjobb orvosi felügyelet és gyors orvosi segély. Végül kiemelendő, hogy szerencsésebb foglyoknál, kik testileg még nem egészen mentek tönkre, többnyire már 10 év lefolyása előtt, de bizonyosan, ha fogságuk még tovább tart, jellemükben igen aggályos változások szoktak beállani; és pedig vagy vásott kedélyüekké és erkölcsileg eltompultakká válnak, mely állapotban a javithatlanokká lett fegyenczek ifjabb fogoly-társaikat rontani igyekeznek, vagy elvesztik önállóságukat, és az erélytelenség és jellemgyöngeség oly állapotába esnek, hogy ügyefogyottakká, gyámoltalanokká válnak. Nem szükség a mondottakból jóslatot vonni le az ily jellemek számára azon esetre, ha szabadságukat ismét visszanyerendik. Mindezeket jól megfontolva, jogosultnak tartjuk azon nézetünket, hogy ugy a tapasztalás szerint, valamint tudományos szempontból is a tíz évi fegyházbüntetés, mint a fogságbüntetés legnagyobb foka, inkább túlmagas, mintsem szerfelett alacsony volna és hogy ezen időtartam túllépését nemcsak hogy nem hasznosnak, de sőt károsnak kell tekintenem, a mennyiben a fegyencz a 10 évnél továbbtartó fogság által szellemi és testi épségében oly fogyatkozást szenved, hogy önmagára szorulva az élte fentartására szükséges eszközök megszerzésére képtelen kend. Rawicz, 1869. május havában. Az ideigl. fegyintézeti orvos Dr. Neithart, fő-törzsorvos. 3. A boroszlói fegyintézet. Schük igazgató jelentése az 1851. évi ápril hó 14-én kelt büntető törvénykönyv 10. §-a módosításának tárgyában. (Kivonatban közölve.) , Gróf Eulen burg, királyi állam- és belügyminister úr , ő nagyméltóságának. Boroszlói fegyintézet 1869. évi május hó 16-án. Folyó hó 11-én kelt magas rendelete folytán jelentem Nagyméltóságodnak, hogy I. Az 1872. év óta az új fegyházban és a fiók-fegyintézetben letartóztatva voltak : 10 évnél hosszabb büntetésre itélt fegyenczek 123