Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXÎ. SZÁM. if haltak ei büntetési idejök lejárta előtt, de 10 évnél, illetőleg 15 évnél hosszabb ideig szenvedett fogság után ? ÏII. Minő tapasztalatokat szerzett ön a 10 évnél hosszabb tartamú fegyházbüntetés befolyásáról a rabnak a) testi és 6) lelki állapotát illetőleg? IV. Elegendőnek tartja-e ön a 10 évi fegyházbüntetést mint maximumot arra, hogy az időleges büntetés czélja eléressék? V. Véli-e ön, hogy ezen időtartam túlhaladása vagy a) semmit sem használ, vagy inkább még b) árt, a mennyiben az addig elért eredmény részben elvesz, vagy hatása meggyengül A belügyminister (aláírva) E u 1 e n b u r

g (A czímzettek nevei) - . • IV. Fegyintézeti igazgatók és fegyintézeti orvosok véleményes nyilatkozatai. 1. A wartenburgi fegyintézet. Az időleges fegyházbüntetés leszállithatósága tárgyában. Gróf Eulenburg kir. állam- és belügyminister ur ő nagyméltóságának Berlinben. Wartenburgi fegyintézet 1869. évi május hó 30-án. Közvetlen válaszul az idézett magas leiratban feltett kérdésekre megjegyzem : Ad I. hogy 1852-ik év óta az itteni fegyintézetbe a) 10 évnél hosszabb büntetési időre itélt 84 férfi és 21 nő, és b) 15 évnél hosszabb büntetési időre itélt 15 férfi és 2 nö szállíttatott be, ide nem számitva az életfogytiglani büntetésre ítélteket. Ad II. Ezen két kategóriából büntetését teljesen kiiÜlotta: ad a) csak 17 férfi, ad 6) senki. Ugyanis az ad a) a beszolgáltatott 84 férfi, 21 nö közül 1. időnek előtte megkegyelmezés folytán el bocsa jtátott 2 férfi, 1 nő, és pedig : 1 férfi 6 év lefolyása után, 1 férfi 12 év lefolyása után, 1 nő 6 év lefolyása után.