Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
228 CCCXXÍ. SZÁM. torát : engedne meg neki, hogy néhány zsák gabonát a kocsiról elvihessen. Az őrizettel megbízott beegyezik, s az elvitel megtörtént. Mely bűntett forog fenn? Mely bűntettben bűnös. A melyben Bf mely bűntettet követ el a gabona el vivője, melyet az elvitelbe jogtalanul beegyező hűtlen felvigyázó? A nézetek három csoportba oszlanak. Heffter mindkét részről csalást állit fennforogni. Mások azt mondják hogy lopás forog fenn. Egy harmadik csoport sikkasztást tart elkövetettnek Heffter véleménye egészen izoláltan áll, tüzetesebb taglalást csak a két utóbbi nézet igényel. A szerint, a mint az egyik vagy másik nézet fogadtatik el: a szereplők majd egyike, majd másika lesz a tettes, à másik pedig bűnsegéddé változik, s mint ilyen, enyhébb büntetés alá esik, mint a tettes. Ha lopást képez a cselekmény : B lesz a tolvaj ; mert Ő vette el a pénzt, ő tulajdonította el. A pedig, mint a ki előmozdította a lopást: bűnsegéd. A második példában az lesz a tolvaj : a ki a detentor beegyezesevel elvette a gabonát : a felvigyázó pedig — a segéd enyhébb imputatiója alá esik. Ellenben, ha a cselekmény sikkasztást képez : A lesz a sikkasztó, őt éri a főbüntetés, 'd vonta el a birlalatában volt pénzt, a tulajdonostól : B pedig, mint a ki A-t a cselekmény elkövetése előtt tanácscsal — elkövetés alatt tettel segítette: e segélyért fog megbüntettetni. E két körben is mindazonáltal lényegesen változnak a tudósok nézetei: s mig ugyanis Temme A-t a sikkasztásban, mint tettest, B-t pedig mint segédet tartja büntetendőnek: addig Frühwald, B részéről a tett elkövetése utáni részesülést — vagyis orgazdaságot vagy csalást lát fennforogni ; Herbst pedig azt mondja : hogy B cselekménye épen ugy lehet részesség, mint részesült — orgazdaság — „eme Mitschuld durch vorausgehende Verabredung einer Betheiligung an den Vortheilèn des Verbrechers, oder blos nachfolgende Theilnahne, Hehlerei, Farter er ei. il Krug végre a legvilágosabban és legtüzetesebben präcizirozva álláspontját, azt a következő általános szabályival fejezi ki : „die Entwendung mit Einwilligung des Eigenthümers oder Detentors wird, wenn dieser zur Veräusserung der Sache kein Recht hatte, zur Theilnahme an demjenigen Verbrechen, welches der Eigenlhümer oder der Inhaber der Sache durch Veräusserung derselben begeht" A mi törvényjavaslatunk szempontjából a kérdés megoldása nem tüntet fel nehézségeket. A 322. §. szerint — „a jogosultnak beegyezése nélkül* eszközlött elvétel — a többi ismérvek létezése mellett lopást állapit meg. Mi nem mondjuk; hogy „birlalő beegyezése nélkül 11 eszközlött elvétel képezi a lopást : mert a birlaló nem szükségszerüleg jogositott az elvétel iránti beegyezésre. Ha tehát erre nem volt jogosítva s az elvétel még is az ő beegyezesevel történt; akkor a jogosultnak beegyezése nem forog fenn, s ha az,' a ki birtokába vette a dolgot, tudta, hogy a birlaló ez iránti beegyezésre nem bir jogosultsággal: ez esetben tudva — a jogosultnak beegyezése nélkül vette el azt Y és igy lopást követett el. Osztjuk e tekintetben a drezdai legfőbb törvényszék 1862-ik szeptember 29-én hozott ítéletének ezen indokát: „Sobald dem Diebe bekannt war, dass der Inhaber nicht einwilligen konnte, und derselbe diese Einwilligung überhaupt nur darum zu erlangen gesucht hat, um seine, auf widerrechtliche Aneigung der fremden Sache gerichtet Absicht ungestört und desto sicherer verfolgen zu können, weist schon der vorhandene subjective Thatbestand darauf hin, dass an Betheiligung des Mitinhabers der Sache kein Grund liegt,' den Begriff des Diebstahls an dergleichen Fällen für ausgeschlossen zu halten," De más szempontból is helyes a kiemelt megoldás ! Ez ugyanis további folyománya annak, a mit fentebb a subjectiv alkatelemeknél felállítottunk, mely szerint aira nézve, hogy a lopás beegyezés által kizárattassék, a beegyezésnek valódinak kell lennie. A detentor nem egyezhetett be
