Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

206 CCCXXI. SZÁM. Tessin cantonnak 1873. május hó 1-én életbe lépett büntető törvénykönyve, — mely különösen azért bir nyomatékkal, mert elkészítésén Olaszország több nevezetessége fáradott, XIII-ik -czímében intézkedik a tulajdon elleni bűntettekről, s I. osztálya — I. fejezetének tárgyát képezi a. lopás; IL fejezete tárgyazza az erőszakos lopást vagyis a rablást (Del furto violento e della rapina). A III. szól a zsarolásról; a IV. az előbbi fejezetekre vonatkozó közös intézkedésekről; az V. a sikkasztásról, mely bűntettre nézve ezen törvény Carrarának tana szerint a „Pruffa" elnevezést fogadta el. A VI. fejezetben a csalás s az uzsorának némely súlyosabb esetei foglalnak helyet. Az 1874. évben érvénybe jött genfi büntető törvénykönyv ide vonatkozó része két czímre oszlik, melyek közül a VlII-ik „A tulajdon elleni bűntettek" rubricáját viseli, s I, fejezetében intézkedik a lopásról, melynek egyik súlyosító minősítését képezi, ha erőszakkal vagy fenyegetéssel követtetett el — vagyis, ha a cselekmény, a mi meghatározásunk szerint, a rablás tényálladékába megy át, A

II. fejezet szól a zsarolásról; a III-ik az orgazdaságról; a IV-ik más vagyonának meg~ semmisítéséről és megrongálásáról; az V-ik a közárverés akadályozásáról, a lefoglalt vagy elzálogosított dolgok elviteléről. A tulajdonképeni sikkasztást nemcsak hogy nem egyesitette a lopással: hanem egész külön czímben „A csalás különböző eseteiről" szóló IX. czímben fordul elő. Legvégül kiemeltetik Basel cantonnak 1873-ik évi büntető törvénykönyve, — melynek XIX. fejezete a német birodalmi törvénykönyv beosztási rendszerét követi, s a lopást és sikkasztást egy fejezetbe foglalja. A kérdés állásának megismerésére szolgálnak azon bűntető törvénykönyvtervezetek m

r melyek a jelen törvényjavaslat előterjesztéséig nyilvánosságra jutottak. Az 1867-ik évi ausztriai tervezetnek XXI. czíme szól a rablásról; XXII. czíme a lopásról; s XXIII. czíme a sikkasztásról. E sorrend változatlanul tartatik fenn az alsóház jogügyi bizottságának 1868-iki munkálatában is; mig az 1870-ik évi jogügyi bizottság munkálata szintén fentartva e sorrendet : a czímek számában tett némi változást. Az olasz törvényjavaslat XIII. czímében foglalván össze: a tulajdon elleni bűntetteket,, 8 I. fejezetében intézkedik a lopásról, a II-ban a rablásról és a zsarolásról; a Ill-ban az ingatlanok bitorlásáról, s a IV. fejezetben mint már emiitők — n

Del l'abuso di conftdenzà" meg^ jelölés alatt — a sikkasztás eseteit tárgyazza. Ennyi törvény s törvényhozási előmunkálat között a német büntető törvénykönyvön kivül még csak egy találtatik — a baseli, mely egy fejezetbe foglalja a lopást és sikkasztást ; a többiek közt vannak ugyan olyanok, melyek közvetlenül a lopásról szóló fejezet után, mindazonáltal külön fejezetben rendelkeznek a sikkasztásról : a túlnyomó rész azonban — még e közelséget sem tartja helyes felosztásnak. Kétségtelenül nagy lekintélylyel bir a német birodalmi törvénykönyv, azon roppant literaturánál fogva, mely azt megelőzte, s melynek az — productuma, valamint azon nagynevű szakférfiak jogos tekintélye által, a kik előkészítésében és megalkotásában részt vettek ; de a hol ennyi törvény és törvényjavaslat áll a német felfogás ellen, a hol ép oly nevezetes, ép oly kitűnő, ér* oly nagyszámú tudós nem egyez meg a német megállapítással : ott már ezen egy oknál fogva is szükségessé válik az elhatározó okokat minden irányban tanulmányozva és birálva, a döntő súlyt ezen bírálat eredményére helyezni. Átalánosan ismeretes dolog: hogy a lopás, rablás és sikkasztás bűntetteinek jogtudományi meghatározására, a római jog elhatározó befolyást gyakorolt; Bimbaumnak igaza van, midőn állítja, hogy nem ismer törvényt, melynek a lopásról szóló rendelkezését ne hatná át a római felfogás. A német törvényekről ez még kiválóbb mértékben áll, s nem vonható kétségbe, hogy a német tudósok, a római jog kiaknázhatlan bányájában, e tárgyat illetőleg is nagy sikerrel s gyakran önálló buvárlatokat