Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
16 CCCXXI. SZÁM. Sőt Mittermaier ur állítása szerint, melyet a frankfurti nemzetgyűlés augusztus 4-ki ülésében tett, a halálbüntetés 1847 óta törvényesen is megszüntettetett Tosánában. Mindazonáltal tévedés volna azt hinni, hogy Olaszhonban és nevezetesen Tosánában Beccáriának a halálbüntetés iránti theoriája átalánosan el van fogadva. Ezen theoria ott is talált és talál még mindig elleneket. A legkiválóbb férfiak között, a kik ezen országban a büntető jogról irtak, a többség beismeri ezen büntetésnek jogosultságát a legsúlyosabb büntettek irányában. Cremani, Romagnosi, RafFaeli, Laurea és Carmignani nevei mellett említeni kell még Barolit és Cibrariót. Most emiitők a halálbüntetés védelmezői között Carmignani urat, Olaszország leghíresebb criminalistáját. Valóban 1831-ben a pisai tudós tanár habozás nélkül kijelentette, hogy a halálbüntetés jogosult a legsúlyosabb politikai bűntettekre nézve; megengedhetőnek mondta azt a gyilkosságra nézve is, de kevesebb határozottsággal és oly kételyek előadásával, melyek mutatták, hogy az utóbbi pontra nézve a hírneves iró nézete még teljesen nem állapodott meg. Néhány évvel később, 1836-ban Carmignani ur rendszert változtatott, s formaszerüleg a halálbüntetés ellen nyilatkozott egy röpiratban, melynek czíme: Una lezione academica sullapena di morte, Német-Alföld. Már fennebb megismertettük a különböző javaslatokat, melyek a törvényhozásnak bemutattattak a németalföldi kormány által és melyeknek czélját a büntető codex reformja képezte. A legérdekesebb viták folytak az osztályokban a február 6-ki javaslat és a kamarában az április 25-ki javaslat tárgyalása alkalmával. Az osztályokban hat vagy hét tag a halálbüntetés ellen nyilatkozott ; de a nagy többség ezen büntetést nélkülözhetlen megtorló eszköznek tekintette a jelen viszonyok között, kifejezvén mindamellett azon óhajtást, hogy az csak igen csekély számú bűntettekre alkalmaztassák. Az igazságügyminister az április 25-ki javaslatot védelmezvén, kijelentette, hogy nézete szerint az ország még nem haladt előre eléggé, hogy veszély nélkül koczkáztathatná a halálbüntetés teljes eltörlését; de hogy ezen végső büntetés igen gyéren fog a törvény által kimondatni és igen gyéren fog végrehajtatni. A vita közben Van Dam van Ysselt ur néhány szóval ezen büntetés fentartása ellen nyilatkozott és csak egyetlen szónok által, Storm ur által támadtatott meg. Azon ellenvetésekre, melyeknek a javaslat volt tárgya, válaszolva az igazságügyminister ur; a halálbüntetésről szólva azt monda, hogy szemben a tagok nagy többségével, kik ezen büntetést szükséges rosznak tekintik, mellőzheti annak hosszú értekezés általi igazolását. Ismételte az általa már érvényesitett érvet, kijelentvén, hogy azon idő, melyben ezen iszonyú megtorló eszköz teljesen eltünhetik, még nem érkezett meg, és hogy addig is annak alkalmazása a legszűkebb korlátok közé leend szorítva. Belgium. Tudjuk, hogy 1829-ki november óta 1835-ki februárig, tehát öt évnél hosszabb időszak alatt egy halálos Ítélet sem hajtatott végre hazánkban. A halálos Ítéletek száma tetemesen szaporodván, 1834-ben különös és kivételes körülmények folytán a képviselőház és a senatus némely tagjai felszólaltak azon rendszer ellen, melyet a kormány a halálbüntetés enyhítésére nézve eddig követett és a melyben a kegyelmezési joggal való visszaélést láttak. Ernst ur, a ki épen igazságügyministerré lett, hallgatott ezen felszóllamlásokra és 1835. évi február 10-én bizonyos Nys Domokos Courtrai-ben kivégeztetett. Megjegyzendő, hogy Nys gyilkosság miatt Ítéltetett el, hogy visszaeső volt és hogy sem semmiségi panaszszal, sem a kegyelmi úttal nem élt,
