Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 19T Midőn a legújabb olasz törvényjavaslat első szövege elkészülvén, bírálat tárgyává tétetett <egy törvényszék a lopás meghatározását az emiitett oknál fogva egészen kihagyatni kivánta. A törvény-előkészítő bizottság nem járult ugyan ezen indítványhoz, de ezt azon szerény érvvel indo: tolta „hogy miután a javaslat minden büntetendő' cselekményt meghatároz, egy [reatum meghatározásának mellőzésére nem elég az abból származó nehézség, hogy ennék alkat elemeire nézve, a tudományban és a bíróságoknál bizonytalanság uralkodik" Hogy tehát a kérdéses bűntett alkotó elemeire nézve sem a tudomány, sem a gyakorlat nem jutott megállapodásra: azt a tudósok e nagynevű gyülekezete világosan és leplezetlenül beismerte. Ez Olaszországban és pedig napjainkban történik, azon országban, melyről a nemzeti tudományosság büszke öntudatával mondja Carrara: „Olaszországnak joga van a jelen nemzedéktől oly büntető törvénykönyvet követelni, mely megfeleljen története dicsőségének ! mert az nem büszke hir hanem Európa valamennyi tudósa által elismert igazság : hogy a büntető jognak bölcsője Olaszország volt ; itt született, itt növekedett, s ötszáz éves haladásban itt fejlődött, a gyakorlat férfiai, a bölcsészek és a publicisták félbeszakitlan sorának munkássága által, a kiknek neveit ma — a halhatatlanság környezi. 0, A belga büntető törvénykönyv tervezetének elkészítésével megbízott nagytudományú férfiakra is súlyosan nehezedett e nehézségek tudata, s egyátalán nem emeli a jogász öntudatát, ha e nagynevű férfiaknak előterjesztésében a következő szavakat olvassa: j, A criminálisták igen mesze állanak azon kérdés ismerésétől : mikor tekinthető a lopás t>evégzettnek, s mely cselekvések képezik a lopás véghezvitelének megkezdését ? De tanácsos-e törvényhozási intézkedés által kettévágni e nehézségeket ? Tanácsos-e legalább azon mozzanatot kitűzni, mely által bevégzettnek tekintendő a bűntett ? Mi azt hisszük, hogy a törvényhozónak a birákra és *az esküdtekre kell bizni e problémák megoldását, a kik a körülmények szerint fognak határozni. A kételyeket — melyeket nem oszlattak el az olasz és a belga tudósok : az északnémet .szövetség, s illetőleg a német birodalom kitűnő tudósainak, s törvényhozóinak sem sikerült megszüntetni. Minthaladást említi ugyan a németek egy része, hogy a „contrectatio 11 szónak a németek buvárlata által kiderített valódi értelme nyomán, egy fejezetbe foglaltatott a lopás és a sikkasztás ; sőt ugyanezen alapon : a sikkasztás és a talált vagyon eltulajdonítása egy fogalommeghatározás alá vétettek ; .de a bizonytalanság, mely különösen a lopás ismérvére nézve régóta fennáll, továbbra is fenmaradt. Nem szükség visszamennünk a particularis német büntető törvényekre ; a tény igazolását találja a fennálló német birodalmi törvénykönyv előmunkálataiban, a törvénykönyvben, s az ezutáni literaturában, valamint a judicaturában is. A törvényjavaslat első tervezete felvette a „nyerészkedési .szándékot* a lopás lényeges elemei közé. Az indokban az mondatik: „hogy a közmeggyőződés nem tekinti lopásnak a cselekményt, mely ezen elemet nélkülözi. " A porosz legfelsőbb bíróság szakadatlan gyakorlata befoglalta a lucri animus-t a lopás, valamint a sikkasztás ismérvei közé, daczára hogy ez nemcsak nem volt a törvényben, hanem az elkészítés hosszú és igen változatos viszontagságai alatt, s miután a legkülönbözőbb formákba öntetett volna, végre szándékosan kihagyatott abból. Poroszország bíróságainak e kérdésre vonatkozó gyakorlatáról mondatik, és pedig találóan — Nach .dieser Auslegung des Obergerichts war es eine prozessualische Regel, dass bei Bestreitung der Gewinnsucht^ von Seite des Angeklagten, deren ausdrücklicher Beweis erfolgen müsse. Ezek folytán az új törvényjavaslat befoglalván a „nyerészkedési szándékot" a lopás ismérvei közé : ez, többek által föltétlenül szükségesnek tartatott és helyeseltetett ; ellenben többek által — s nevezetesen Bemer és Haberiin által megtámadtatott. A kérdéses elem a második tervezetben mellőztetvén: a német birodalom büntető törvénykönyvének 242. §-ában s ebből kifolyólag a 246. §-ban nem fordul elő. Ellenben ugyanezen elem az olasz büntető törvénykönyv tervezetének 419-ik czikkében „per fine di lucro u felveendőnek tartatott.
