Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 187 fenyegetődzött csakugyan meg is fogja tenni, — ä czél erkölcsössége daczára is, a kényszerítés vétségét követi el. Nem is emlitjük azon esetet, ha a „minae juris" is befoglaltatnak a bűntett ismérveibe, a hová tulajdonképen tartoznak, s az azokból való kiszorittatásuk, már magában is mintegy alkut képez az elvi következtesség rovására, s az eszme következetes kivételének lehetlenségét tünteti elő. A kényszerítés vétségét követi el az is, a ki egy részeges garázda veszekedő emberhez, midőn ez a korcsmáben ismét lerészegszik, s fokosát, melylyel sokszor okozott súlyos sértéseket, ujolag a légben forgatja, igy szól: ha le nem teszed ezt a fokost, mindjárt kilöklek! Azon ellenvetés — hogy a felhozott két esetben használt fenyegetés talán nem volt alkalmas az illetőkben félelmet ébreszteni, s a követelt cselekvés elegendő motívumául szolgálni, alig bir gyakorlati jelentőséggel; mert arra nézve mindenki egyetért, hogy a fenyegetés intensivitásának mértéke iránt, fokmérőt felállítani nem lehet, s hogy e tekintetben a birói megállapítás irányadó tényezőjét — a fenyegetettnek személyisége és ennek vallomása képezi. Ha ez azt mondja : hogy ő annyira megijedt a becstelenitéssel való fenyegetéstől, hogy, ha barátai által fel nem bátorittatik : kényszerítve látta volna magát azon asszonynak a kívánt összeget kifizetni ; vagy a másik esetben, ha az illető azt mondja, hogy ő fenyegetés következtében kényszerülve látta magát a fokos letételére, vagy a korcsmából való távozásra; a biró alig lehet azon helyzetben, hogy az ellenkezőt állapithassa meg ; mert önkény nélkül nem statuálhatná, hogy a fenyegetés nem gyakorolt a fenyegetettre kényszerítő hatást. Attól, hogy csakugyan megtette-e e fenyegetett azt, a mi tőle követeltetett, vagyis a fenyegetés czéljának teljesültétől nem lehet függővé tenni az intensivitás megítélését. Az eredmény, — igaz, hogy bizonyítéka, sőt a legtöbb esetben döntő bizonyítéka a kény szerállapotnak : de nem ismérve a kényszerítés vétségének. Ha a törvény a czél elérésétől akarja függővé tenni az erőszak vagy fenyegetés büntethetőségét: ez esetben nem volna elég a két elemnek kiemelése, hanem a constitutiv tényezők közé lenne iktatandó az is: hogy az erőszak, illetőleg, a fenyegetés által a kitűzött czél eléretett : a mint ez — a psychicai hatás mindennemű módjait illetőleg a jelbujtásnál, a „rábírás" szó által tényleg kifejeztetik. Már a mondottakból kitűnik a kérdéses vétségnek, a mi felfogásunk szerint — tüzetesen körvonalazhatlan, s ez okból igen veszélyes terjedelme. Mennyire veszélyesebb még, ha a törvény, az alapeszme egész jelentményét, melyet „az akarat elleni kényszer" átfoglal, következetesen és mesterséges megszorítás nélkül a bűntettek közé iktatja ; ha ennek folytán az akarat szabadságának külcselekményben való nyilvánulását akadályozó minden jogositlan erőszak, vagy psychicai kényszer gyakorlása büntetendőnek mondatik ki. Pedig igaza van Geyemek — hogy az esetben, ha az átalános szempontokat követjük : Sk formulázás csak a következő lehet: „Nöthigung ist jedes widerrechtliche Erzwingen einer körperlichen Thätigkeit, oder des Unterlassens einer solchen." De e formulázás mellett legalább is kérdéses : hogy nem büntetendő-e az is, a ki a szerencsétlent, midőn ez öngyilkossági czélból a Dunába akar ugrani, megragadva Őt, „ezen testi tevékenység elhagyására kényszeríti 11 : mert hiszen a megragadás — az erőszak ez esetben sem jogosult: nem lévén törvény, mely ily esetre — magán-embernek jogot adnak arra, hogy mást erőszakkal letartóztasson, s az öngyilkosság delictum sem lévén, még az sem mondható, hogy ^-flagrante delicto" történt a letartóztatás. Emiitettük, — hogy a kérdéses vétség nem az élet concret szükségeiből fejlődött, hanem az éjkor philosophiájának gyermeke. De hozzá tehetjük azt is -— bogy ezen — ethicailag helyes eszmének criminalisticai szempontból helyes alapja még nem találtatott fel — sa „Nöthigung" még ma is oly büntetett képez — „dessen legislatorische Basis möglichst unsicher ist." Ezt a német törvényhozások is felismerték, s mindenféle gátakról gondoskodtak, hogy a criminalisticai czélokra 24*
