Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 155 javaslat ezen társadalmi felfogás álláspontjára helyezkedik, s a megjelölt esetben a párviadalra megállapított kivételes büntetési szabványoktól eltérve : a rendes büntetések alkalmazását rendeli. A párviadalról szóló dispositiók sajátszerűségéhez tartozik : hogy az előkészületi cselekmények is büntettetnék; hogy a felbujtó fogalma két irányban tágittatik) először ugyanis az által, hogy a „buzdítás" helyeztetik a „rábirás" helyébe, másodszor pedig; a párbaj el nem fogadásának esetére „a megvetéssel való fenyegetés", mint a felbujtás külön nemének felvétele által. A felek közti kiegyezés megakadályozása nem tekintheti» ugyan, még a fentebbi tágabb értelemben sem felbujtásnak : mindazonáltal ennek büntethetősége is egyik sajátságát képezi a párviadal körüli cselekmények büntető voltának. Kivételes, s csakis a párviadalnál igazolható a büntetés elengedése azon részeseket illetőleg, a kik a bűntett elkövetésére tettleg közreműködtek, de e mellett annak véghezvitelét siker nélkül megakadályozni iparkodtak. Ezen kivételes intézkedést tartalmazza a 289. §. a segédeket illetőleg; mig a tanuk és az orvosok büntetlensége részint a párviadalnak, mint szabályokhoz kötött cselekménynek természetében, részint a nagyobb hátrány és veszély elhárításának tekinteteiben találja indokát. A kiemelt föbb tételek után azt hisszük, hogy a jelen törvényjavaslat XIX. fejezetének vezéreszméje gyanánt állithatjuk fel a párviadalok lehető megakadályozására irányzott törekvést. E törekvés világosan felismerhető a párviadal létrejöttére való közreműködés minden nemének büntetendő cselekménynyé minősítésében ; valamint másrészről : a részességben bűnösök büntetésének a párviadal megakadályozására irányuló, habár sikertelen törekvésük feltétele alatti eltörlésében. Az előbbi intézkedések a párbajt a közreműködésre rendelt büntetések által czélozzák megakadályozni; az utóbbiak pedig, az előbbieknek sikeretlensége esetében, arra irányozvák: hogy a közreműködők, a büntetlenségre való kihatással, különösen ÖsztÖnöztessenek a kiegyezést előmozdítani. Vezéreszméje tehát a törvényjavaslat e fejezetének : enyhiteni a bajt, melynek megszűnését csakis a barbár szokásokkal végleg szakitó polgárosodás magasabb fejlettségétől lehet reménylenün! . A fentebbiekben a törvényjavaslatnak valamennyi szakaszát illetőleg, a főbb szempontok kiemelve és indokolva lévén : az egyes szavak, vagy kitételek indokolása feleslegesnek mutatkozik. XX. FEJEZET. À testi sértés. A német birodalmi büntető törvénykönyv valamennyi fejezetei közt köztudomás szerint a testi sértésről szóló XVII. fejezet van kitéve a legtöbb támadásnak, s a revisiót követelőknek hangja épen e fejezetre vonatkozólag a legerősebb, de egyszersmind nem a legharmonieusabb is. Részt vesznek a fennálló törvény elleni ostromban az orvosok és a jogászok egyaránt, és az utóbbiak közt a tanárok ép ugy, mint a birák és az államügyészek; tehát a theoria, valamint a praxis férfiai egyesülnek a létezőnek megváltoztatására irányzott élénk törekvésben. A vita tudvalevőleg nem alárendelt kérdésekre vonatkozik, hanem a leglényegesebb intézkedések körül forog; de a mint ily nagy kiterjedésű támadásoknál gyakran észlelhető: a támadók közötti nézetegység, a létezőnek megváltoztatásánál nem terjedhet tovább. Azon kérdésben: mi helyeztessék a fennálló törvény helyébe^ nagyobb és élesebb az ellenlét a revisiót követelőknek alap)elfogása és javaslatai közt r mint ez utóbbiak és a fennálló törvény közt. A legélesebb és a legnagyobb arányokat öltött, s egyszersmind a legmesszebbre ható vita tárgyát képezi a testi sértéseknek felosztása. A legmesszebbre ható ezen vita azért, mert a XVII, fejezet egész rendszerét támadja meg, ugy, hogy a javaslatba hozott új rendszer bármelyi20*
