Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI. SZÁM. 147 hogy a közreműködést „delictum sui generis

11 gyanánt tekintve, erről külön intézkedjünk. Törvényjavaslatunk ez utóbbi felfogáshoz csatlakozik, ámbár az álláspontnak némi következetlenségét — mint ezt a Részességről szóló fejezet indokaiban is megjegyeztük, fel kellett ismernünk. Az végre tagadhatlan, hogy a 271. §. első alineájában meghatározott tevékenységek: felbujtási vagy segélyt képeznek az öngyilkosság elkövetésére, és igy : részességet A részesség egyik alaptételéül azt emeltük ki: hogy arra nézve, hogy a közreműködés büntethető legyen; magának a cselekménynek, melyre a részes közreműködött, büntetendő cselekményt kell képeznie. A minek elkövetése nem képezi a büntető törvény megsértését: az arra irányzott közreműködés sem képezhet büntetendő részességet. E szabálytól eltér a 271. §., s ennyiben a következetlenség alól nem menthető fel. Ámde — itt is mint sok más kérdésnél, ha összeütközésbe jő valamely elv az élet valamely szükségével: a gyakorlati törvényhozó választása nem lehet kétséges. És nem is a 271. §. azon egyedüli, melyben a részesség elveitől eltérés történik. Ha a merev következetesség képezte volna a föltétlen szabályt: a 271. §. első bekezdését el kellett volna hagynunk, és igy az öngyilkosságra való rábeszélést, illetőleg az eszközöknek vagy szereknek tudva e czélra való nyújtását büntetlenül kellett volna hagynunk. Ezt nem tarthattuk igazolhatónak. Sok — igen fontos ok, különösen fontos büntető—-politikai és erkölcsi érvek szólanak az öngyilkosság büntetlensége mellett. Ha az önélet elleni merénylet sikerül: a büntetlenséget egy minden törvény fölött álló hatalom — a halál biztositja: ha nem sikerül : ez esetre a törvényben fenyegetett büntetés — mintegy késztetőül szolgál a merénylet ismétlésére. Az öngyilkost bizonyos fokig — menti feldúlt lélekállapota, legtöbbnyire megzavart idegrendszere, vagy elmetehetsége. A végzetes tettre való benső ösztönzés legtöbbnyire a kétségbeesés kíséretében jelentkezik — ennek ösvényét pedig nem irányozza se törvény, sem a józan ész. Mindez az öngyilkosra, vagy az öngyilkosságot megkisérlett szerencsétlenre vonatkozólag számításba veendő. De mindebből semmi sem esik a rábeszélő, vagy a segítő mentségére. Ez utóbbi nyugodt elmével, teljes öntudattal, és hideg számítással működik közre embertársának megsemmisítésén ; sőt gyakran — a helyett, hogy visszatartóztatná őt a végzetes lépéstől : maga költi fel benne az úgynevezett „társadalmi menthetetlenségnek bűnös előitéletét

u s az álbecsület követelményeinek kényszere alá helyezi — a különben is küszködőnek akaratát. E cselekményt büntetlenül hagyni : egyrészt igazságtalanság, másrészt azonban erkölcsileg is indokolatlan volna. Nem a mi törvényjavaslatunk az egyedüli, mely a kérdéses tevékenységre büntetést állapit meg. A szász, a badeni, a braunschweigi büntető törvénykönyvek szintén büntettetni rendelek az ily közreműködést; hasonlót tartalmaz a tessini büntető törvénykönyv 301. czikke. Az olasz törvényjavaslat 370. czikke, s a belga törvénykönyvet előkészítő bizottság is felvette a javaslatnak 461. czikkében a kérdéses intézkedést; ez utóbbi 3 hótól 5 évig terjedhető börtönnel rendelvén büntettetni azokat, a kik valakit a véghezvitt öngyilkosságban elősegítettek. Ezen szakasz mindazonáltal — s daczára a Haus által felhozott meggyőző érveknek, a második kamara bizottságának indítványára mellőztetett. A bizottság két érvet állított az előkészítők indokai ellen Az egyik az, melyet mi is felemlítettünk, t. i., hogy az öngyilkosság maga nem lévén büntetendő cselekmény : a complicitas sem lehet az ; a másik pedig — s ugy látszik, hogy ez •volt a döntő, a létező állapothoz való ragaszkodásból származott, és eképen szól: „Nous ne croyons pas devoir changer cet état des choses d'autant plas que la nécessité d'une innovation sur ce point ne s'est révélée par aucum fait propre á la justifier." Nem elvből j— hanem csupán a létező állapot szempontjából mellőztetett a kérdéses czikk ; tehát a nélkül, hogy az intézkedésnek benső jogosultsága és igazságos volta kétségbe vonatott volna. Az Öngyilkosságoknak mai nap rendkívüli arányokat öltött elterjedésével szemközt : a törvényhozás oly intézkedése — mely ezen valóságos társadalmi kór ellen — a közreműködők 19*