Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCOXXI. SZÁM. 143 A negatív formulát — az ellenkező formulázásokból származott helytelenségek tették szükségessé. Nincs is szükség a halál okozására irányzott szándékon és a halált okozó tetten kivül még egyéb ismérvet a törvényben különösen megállapítani. Ha valaki szándékosan megöletett, de a tettes a cselekményt nem előre fontolta meg, akármi lett légyen a tett oka — föltéve, hogy az a későbbi szakaszokban vagy fejezetekben külön meghatározott kivételek alá nem esik : a cselekmény a 266. §. alá tartozik. A legtöbb esetben — indulatból fog a cselekmény elkövettetni; de mint már megemlitők ; ezen fölül is vannak lelki állapotok, melyek indulatnak nem tekinthetők, s előre megfontolást sem képeznek, s mégis tényezői — indokai az emberölésnek. Nincs tehát más — helyes mód, mint az, mely a cselekmény benső constitutiv eleme gyanánt csupán a szándékot emeli ki, s ezt ellentétbe hozva a praemeditatióval ezen ellentétet negativ alakban fejezi ki. Ezt követi a német büntető törvényköny is, s ezen methodust hozta javaslatba Mittermaier is: „Für die richtige Begriffsbestimmung von Mord und Todtschlag in einem Gresetzbuche ist die Frage entscheidend, ob bei beiden Arten positive Begriffe so aufgestellt werden sollen, dassjede vorkommende Tödtung in eine der zwei Classen zu stellen ist, oder ob nicht zweckmässiger eine der beiden Arten nur negativ zu bezeichnen ist. Wir glauben, dass die zweite Methode den Vorzug verdient, weil es unmöglich ist alle Arten unter einen positiven Begriff zu bringen, und die Richter leicht irregeleitet werden können. Am richtigsten wird der Gesetzgeber von dem Morde einen positiven Begriff aufstellen und den Begriff von Todtschlag negativ fassen (z. B. wer eine andere unter den Begriff des Mordes nicht fallende Tödtung mit Vorsatz zu tödten verübt), denn eben bei dem Todtschlage ist es nicht möglich, einen alle Arten von Tödtungen umfassenden Begriff aufzustellen, wir werden noch sogleich nachweisen, dass die häufig vorgekommene Sitte bei dem Todtschlage das Merkmal der Verübung in der G-emüthsbewegung (Affect) sich nicht gut bewährt.

u Nem vigyázhatnak egyébiránt a birák, ügyészek és a védők eléggé : hogy a szándékos emberölés, a mint szorosan megkülönböztetendő a gyilkosságtól, ugy másrészt megkülönböztessék mindazon esetektől is, melyekben a sértettnek halála nem képezte a tettes szándékát. A tévedés különösen elő szokott fordulni : ha a halál, a szándékolt súlyos testi sértés eredménye volt. A franczia Code szövege leginkább adott alkalmat ily felfogásra s a párisi, valamint később a belgx semmitőszék is — ezen a tudósok, s különösen Hélie által oly élesen és alaposan megtámadott felfogást osztották. A franczia büntető törvénykönyvet illetőleg a controversia némileg el van hárítva az 1832-ik évi törvény által; Belgiumot illetőleg azonban, a vita lehetőségét is kizárja az új büntető törvénykönyvnek már fentebb idézett 394. czikke. Törvényjavaslatunk 267. §. szerint, arra nézve, hogy szándékos emberölés létezzen: a tettes szándékának a halál előidézésére kell irányulnia, s a halálnak — az ezen szándékkal véghezvitt tett áltál kell okoztatnia. Az azonban nem kivántatik: hogy egyedül és kizárólag — sőt az sem, hogy közvetlenül azon sértés idézte legyen elő a halált, melyet a megtámadó intézett a megholt ellen. Lehet — hogy a sérültnek gyenge egészsége, vérének bizonyos sajátsága hozzájárultak a halálos eredményhez, s hogy ugyanazon sértés, máson elkövetve, nem okozott volna halált. Ez lehetséges — és gyakran igy is van; mindazonáltal ez nem szünteti meg a szándékos emberölést. A megáilapitás mindig helyes lesz: ha az, a causalis nexus helyes alapján fog kerestetni. Nem szükséges, hogy a sérülés Önmagában, s közvetlenül lett legyen egyedüli oka a halálnak: elég ha a dolgok rendszerinti szabályai szerint közvetett oka — de oka volt a halálos eredménynek. Ez akkor is áll, ha a sértés, azon erők és tényezők működésének, azon hatások előidézésének Tftgy fokozásának képezte okát, melyek hatályos okai voltak a többi okok működésének előidézésére vagy fokozására, s melyek öszvességükben a sérelemből származva együtt idézték elő a halált.