Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. 125 „Quel triste talent, que celui de savoir déchirer les hommes ! Les saillies de certains sont pvtttêtre les plus grandes épines de notre ministère, et bien loin que ce qui fait rire esprits le peuple puisse mériter nos applaudissements, nous pleurons toujours sur les infortunés qu'on deshonore 0 . És érthető fenyegetéssel fordulván az ügyvédekhez, tudtukra adja: „hogy azok nem lesznek oly gyorsak elsőrendű kötelességeik megszegésében, mint a bíróság e megszegés fölötti Ítélethozatalban 11 . De valóban ocsmány látvány is az, midőn az ügyvédek alatïsony gladiátorok gyanánt a porba vonszolják egymást; midőn sárral dobálják önmagukat — s kölcsönösen a képviselt feleket, ugy, hogy azok — akik az ő kiséretükben lépik át a törvénykezés küszöbét, gy'ózve, vagy legyőzetve — de minden esetben csak bemocskol tan hagyhatják el az igazság csarnokát. Ezt nem czélozza a törvényjavaslat, s midőn egyrészről körvonalazza a határt, a melyen belül a védelem szabadsága bizonyos concessiót szükségesnek tesz, másrészről ezen körben is minden jogtalan sértést és rágalmazást — a mennyiben azt ügyvéd vagy közjegyző követi el — a fegyelmi bíróság elé utal ; ezenfelül pedig a bíróság és hatóság törlési jogát is fenhagyja. A fegyelmi biróság feladata lesz határozni a fölött; vájjon használt-e az ügyvéd sértő, másnak becsületébe vágó kitételeket? vájjon szükséges volt-e ily szavakkal apostrophálni az ellenfelet? vájjon összhangzásban vannak-e a használt kitételek, a tényekből vont következtetések az ügyvédi hivatás méltóságával, az ügyvédtől követelt magasabb műveltség, nemesebb gondolkozás, és az emelkedett szellem föltételeivel? Ha nem: az ügyvédi testület kötelessége lesz büntetni az állását lealacsonyító egyént, s megtisztítani a kart: a testület hirnevét és tekintélyét veszélyeztető féktelenektől. Nem hisszük, hogy a testület vonakodó lenne e hivatása betöltésében; nem hisszük, hogy conniventiába helyezze magát a rakonczátlanokkal, a rágalmazókkal ; de annyit tudni vélünk: hogy az esetben, ha a törvényhozás — reményében, bizalmában csalatkoznék, találni fog utakat és módokat, hogy a társadalom érdekét más eszközökkel és biztosan megoltalmazza. „az ügyfelékre vonatkozólag" ez nem foglalja magában a biróság vagy a tanuk, vagy a szakértők, s a perben nem álló személyek rágalmazását vagy megsértését: a kivétel tehát erre nem terjed ki. Az ezek elleni sértésekre nézve, az átalános büntető — felelőség tartatott fenn. A 256-ik §-hoz. Ha az állított tény miatt bűnvádi eljárás indíttatott meg, mielőtt még a rágalmazás vagy becsületsértés tárgyában a Jbiróság végérvényes Ítéletet hozott volna : ezen utóbbi iránti eljárás az annak alapját képező tény miatt folyamatban levő bűnvádi eljárás befejeztéig felfüggesztendő. A szakasz szükséges vagy legalább is igen czélszerü az ellenkező hirói megállapítások megakadályozása végett. De ez kiegészítése egyszersmind a 251. §. 2. pontjának, a melylyel összefüggésben a két rendelkezés értelme az: hogy a mennyiben a rágalom vagy becsületsértés miatt megindított eljárás tartama alatt bűnvádi eljárás indíttatott meg azon czélból, hogy kiderittessék : vájjon az a ki az állítólagos rágalom tárgyát képező cselekmény elkövetésével terheltetett e cselekményt elkövette-e vagy nem: a rágalmazás illetőleg a becsületsértés kérdésében mindaddig ne hozassék határozat, mig az alapkérdésben a bűnösség vagy bűntelenség iránt — az illetékes biróság jogérvényesen nem határozott. Súly fektetendő arra : hogy az itt érintett felfüggesztő hatály a rágalom illetőleg becsületsértés tárgyát képező cselekmény iránti bűnvádi eljárás folyamatba tétele következtében, és a folyamatbatétel tényével, azonnal beáll, s hogy ennek végérvényes befejeztével szűnik meg. Ha tehát nem tétetik folyamatba a bűnvádi eljárás, mert a hatóság a vádat előre is teljesen alapta-
