Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-280
CCLXXX. SZÁM. 265 Melléklet a 280. számú irományhoz. Indokok „a békehír óságról 66 szóló törvényjavaslathoz, I. A békebirák felállításának czélja : a jelenben túlterhelt kir. bíróságoktól a hatáskörükhöz utalt ügyek kisebb jelentőségű részét elvonni s ez által az igazságszolgáltatást olcsóbbá és gyorsabbá tenni. Az első czél az által éretik el, hogy egyrészről a törvényhatóságok és községek némely közegei a békebirói tisztet hivataluknál fogva viselik, másrészt pedig a most emiitetteken felül a törvényhatóságok választottai is felruháztatnak e tiszttel. A békebirák, mint ilyenek, sem állandó fizetésben, sem teendőik teljesítéséért különös díjazásban nem részesittetnek s a békebirói teendők ingyenes teljesítése lényeges vonása ez intézménynek. A békebirói teendők ingyenes teljesítésének megállapítására okul részint az állam nehéz pénzügyi viszonyai, részint azon czél szolgált, hogy a békebirói tiszt, a mennyiben a törvényhatóságok választásától függ — keresetmódnak ne tekintessék s oly egyének részvéte biztosittassék, kik e tisztük teljesítésére elegendő idő, képesség és vagyonnal birnak, bizton feltételeztetvén, hogy azon nagyobb befolyás és tekintély, mely a legnemesebb módon, nem kiváltság, hanem a közügyekre szánt tevékenység által megszerezve, a társadalmi életben is nyilvánuland, s az állam iránti átalános kötelesség eszméje, kellő indokul s rugóul fognak szolgálni az értelmesebb és vagyonosabb polgároknak, kiknek közreműködésétől ez intézmény virágzása fóltételeztetik. A békebirói tiszt, mint fentebb érintetett, nem lévén keresetmód, a békebiráktól oly szakismeretek, milyenek a rendes bírákra nézve megszabvák, átalában megkívántathatnak, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy azok, kik a jogtudományt életpályául választották, átalán inkább a rendes bíróságokat keresik fel, mely biztosabb állást nyújt s több tért nyit az előmenetelre ; azon kellékek, melyek a békebirói tisztnek választás utján való elnyerésére a javaslatban megállapítva FŐRENDI IROMÁNYOK. V. 1875/8. 34
