Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.

Irományszámok - 1875-267

CCLXVII. SZÁM. 163 7. Végre a 265. §. negyedik bekezdése azon esetet illetőleg, midőn az ingatlan hagyaték nincs az örökhagyó nevére telekkönyvileg bekebelezve, nagyon érzett szükségből nyújt módot a kibontakozásra. Megjegyzem egyébiránt, hogy a fennebbi alapokon egy általános örökösödési eljárásra vonatkozó törvényjavaslat készítésére nézve a magyar királyi igazságügyministeriumban előintézkedések tétetnek, azon esetre tehát, ha ezen mind a nagykorúak, mind a kiskorúak örökösödési ügyét fölkaroló törvényjavaslat közelebbi időben vagyis jelen törvényjavaslatnak törvényhozási letárgyalása előtt létre jöhetne, a II. rész VI. fejezete akként változhatnék meg, hogy az abban jelenleg foglaltak helyett hivatkozás történnék a másik törvényre, vagy pedig annak a gyámhatóság alattiakat illető határozatai vétetnének föl a mostani szöveg helyébe. IL RÉSZ. VII. és VIIL Fejezethez. E fejezetek oly határozatokat tartalmaznak, melyek magukban hordják indokolásukat. II. RÉSZ. IX. Fejezethez. Az árvapénzek kezelésének rendszere az országban jelenleg különböző. — E különbséget okozzák a helyi viszonyok, melyek egyes helyeken bizonyos rendszernek alkalmazását kivihetővé, máshol pedig mintegy lehetetlenné teszik, továbbá a szokás, meggyőződés s nem ritkán a kezeléssel megbizott közegek jártassága. Valamely rendszernek általánosan kötelező behozatala tehát az országban sem czélszerünek, sem szükségesnek nem mutatkozik. E részben csak azon feltételek voltak megszabandók, melyeket egyes rendszer alkalmazásánál követni kell. Az Összesített rendszernél a kölcsönök törlesztés melletti adása kötelezővé tétetett, mert csak igy lehet a gyámpénztárt folytonos fizetőképes helyzetbe tenni. II. RÉSZ. X. Fejezethez. Az átmeneti intézkedések természetük és szükségességük folytán részletes indokolást nem kivannak. Budapesten, 1876. november 14-én. Tisza Kálmán s. k. mint belügyminister. 21*