Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-267
CCLXVII. SZÁM. 161 II. RÉSZ. 5. Fejezethez. A javaslat szerint a közigazgatási bízottságok hatásköre gyámügyekben: a felügyelet és ellenőrzésre Önálló intézkedésekre, és a felfolyamodványok elintézésére terjesztetett ki. A közigazgatási bizottság a gyámhatóságok tevékenységéről részint a hozzá beterjesztett adatok alapján, részint a helyszínén közeli érintkezés következtében alapos tudomással birandván : a gyámhatóságok működésének ellenőrzésére legalkalmasabb közegül mutatkozik. A hivatalos teendők decentralisatiója szempontjából azon teendők, melyek a 226. §. 2., 3., 4. pontja alatt felsorolvák, más hatóságra czélszerüen alig volnának ruházhatók. A felfolyamodványok elintézésével pedig, azon hatáskörnél fogva, mely a törvény által más ügyekben a közigazgatási bizottságokra ruháztatott, azokat a gyámügyekben is meg kellett bízni. Módosítás e tekintetben csak annyiban történt, amennyiben a gyámügyek tárgyalása a közigazgatási intézményeken kívül külön szakisraereteket is megkívánván, a felebbezések eldöntése nem az egész bizottságra, hanem annak e czélból külön alakítandó küldöttségére bízatott, melynek tagjai a fennebbi czélnak megfelelőleg szemelhetők ki. Az előadó az árvaszéki elnök, de legtöbb esetben azon ülnök leend, ki az ügyet az árvaszéknél már előadta. Ez által gondoskodva van, hogy az előadott tárgy szakszerüleg megvilágítva legyen; a küldöttség tagjainál pedig egyrészről az, hogy kiszemelésük a gyámtigyekbeni jártasságukhoz képest történhessék, más részről, hogy az ügynek az alsóbb fokú gyámhatóságnáli tárgyalásába be nem folytak, vétetett figyelembe. Ekként véli a javaslat elérhetőnek azt, hogy a közigazgatási bizottság küldöttsége által gyámügyekben szakavatott, de egyúttal elfogulatlan határozatok hozhatók legyenek. II. RÉSZ. 6. Fejezethez. Az árvaszékek eddigi működésének leginkább azon körülmény vetett gátat, hogy a gyámhatóság alatti egyének ügyei a hagyatéki tárgyalás befejeztéig a bíróság és az árvaszékek közt voltak megosztva. Ennek elhárítása végett, valamint az 1868. LIV. törvényczikk 9. czím VII. fejezete hiányainak mellőzése szempontjából szükséges volna egy általános hagyatéki törvénynek hozatala. Minthogy azonban oly javaslatban, mely a gyámügyek rendezését tűzte ki ezélul, oly törvény alkotása, melyben a nagykorúak e részbeni jogviszonyai is szabályoztatnak, helyet nem foglalhat, a gyámügyek rendezését pedig egy újabb általános hagyatéki törvény hozataláig függőben tartani nem lehet, szükség volt kisegítő módokról gondoskodni. E tekintetben, — minthogy a jelenleg fennálló örökösödési eljárást a nagykorúakra nézve mellőzni nem lehetett, nem maradt egyébb hátra, mint az 1868. LIV. törvényczikk erre vonatkozó azon részét, mely a községekről és gyámhatóságokról rendelkezik s igy jelen törvény tárgyát képezheti, módositás alá venni. FŐRENDI IROMÁNYOK. V. 1875/8. 21
