Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.

Irományszámok - 1875-267

J 56 CCLXVII. SZÁM. A gyámhatósági működésnek nem lehet czélja, hogy a gyám vagy gondnok minden eljárást előleges birálat alá y egye. Ha a gyámhatóságnak ezt kellene tenni, ugy egy részről oly ügyekbe kellene elegyedni, melyek megítélésére kevesebb hivatottsággal bir, mint azok, kik a gyámolt vagy gondnokolt sorsa iránt érdekelvék, s viszonyait személyes érintkezés folytán jobban ismerik, más részről ily teendők által jelen törvényben tervezett tágitott hatáskörénél fogva annyira el lenne halmozva, hogy működésének okvetlen fenn keilend akadnia. Ez okból czélszerünek mutatkozott: 1-ör a gyámot vagy gondnokot felhatalmazni, hogy a vagyon kezeléséből kifolyó eladásokat saját felelősségére teljesíthesse, miután e részben a számadások alkalmával mind a rokonok, mind a gyámhatóság részéről ellenőrizhető, a rokonok meghallgatása pedig ily esetekben az időmúlás végett, gyakran a gyámolt vagy gondnokolt hátrányára ütne ki, továbbá nem volt tanácsos őt megszorítani abban, hogy a gyámoltak és gondnokoltak tőkéit, a mennyiben nem gyámpénz tárilag kezeltetnek, felmondhassa és hogy pert indíthasson, mert itt az időnyerés sokszor haszonnal jár. 2-or. Azon ügyekre nézve, melyek a 158. §-ban pontonként felsorolvák, czélszerünek mutatkozott felhatalmazni a gyámokat és gondnokokat, hogy a rokonok egyetértésével gyámhatósági jóváhagyás nélkül intézkedhessenek. Ez ügyek oly természetűek, melyekben a gyámhatóság különben is a gyám vagy gondnok és rokonok véleménye alapján szokott eddig is intézkedni, és mert ezen ügyek megbirálására inkább azok hivatvák, kik a gyámoltak és gondnokoltak személyi és vagyoni körülményeit, valamint a helybeli viszonyokat személyes tudomás utján ismerik, mint a gyámhatóság, mely legtöbbször csak írásbeli nyilatkozatok alapján tájékozhatja magát. A számadások készítését illetőleg részletes intézkedésekre volt szükség. Ujabb intézkedésként tűnik fel az, hogy a számadáshoz új leltárt is kell késziteni. Hogy az egész vagyon állásáról évenkint tiszta kép nyeressék, szükséges, hogy a számadás alapját a folytatólagos számadásoknál is ne csupán az előbbi számadás, mely csak a bevételekről és kiadásokról szól, hanem a leltár, mely az összes vagyon értékét magában foglalja, képezze. Ily utón lehet csak tudomást szerezni a vagyonkezelés minőségéről és a gyámhatósági jóváhagyás nélkül a vagyonban előfordult változásokról. Az ily évenkinti új leltározás továbbá nagyon megkönnyiti az átadást, s mellőzi a leltári tárgyak hová fordítása körüli utólagos bonyolult kérdések felmerülhetését. A számadásokkal különben kapcsolatba kellett hozni a gyámoltak és gondnokoltak személyes ügyeire vonatkozó jelentéseket. A gyámhatóságnak módot kell nyújtani, hogy a gyámoltak és gondnokoltak ne csak vagyoni, hanem személyes ügyeit is ellenőrizhesse, és hogy a személyes ügybeni jelentés kötelezettsége kényszerítse a gyámot vagy gondnokot e téren a szükségeseket meg is tenni. De nem elegendő, hogy a gyámhatóság ellenőrzési joggal birjou, — hanem, hogy a gyámoltak és gondnokoltak érdekei minden tekintetben megóvhatok legyenek, szükséges a gyámhatóságot oly hatáskörrel felruházni, melynek segélyével a visszaéléseket meggátolni, vagy a megtörténtek káros hatását ellensúlyozni képes legyen. Ezért ruháztalak fel azon joggal, hogy a számadást a gyám vagy gondnok mulasztása esetében elkészíttethesse (134. §.), és hogy ha vétkes mulasztás vagy sikkasztás alapos gyanúja forog fenn, a gyám vagy gondnok ingó javait biztositásul lefoglalhassa, ingatlan javaira pedig telekkönyvi előjegyzést eszközöljön. (135. §.) Mind ez egyébiránt csak megelőző intézkedés a gyámoltak és gondnokoltak javainak