Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.

Irományszámok - 1875-267

CCLXVÏI. SZÁM. 151 Melléklet a 267. számú irományhoz. Indokolása a gyámügy rendezéséről szőlő törvényjavaslatnak. A gyámügy törvény utjáni rendezése mind az erre vonatkozó eddigi törvények hiányossága, ktilönfélesége s a jelen viszonyokra alig alkalmazhatósága miatt, mind az árvapénzek kezelésének szabályozása tekintetéből felette szükséges, és továbbra nem halasztható. Az ország egy részében jelenleg a régi magyar törvények, más részében az osztrák polgári törvénykönyv áll a gyámügyre nézve érvényben. Ezen már magában véve sem előnyös körülmény a legújabb időben a törvényhatóságok kikerekitése alkalmából némely törvényhatóságban azon sok nehézséget okozó helyzetet szülte, hogy ugyanegy gyámhatóságnak működése területén kétféle törvény szerint kell eljárnia. A magyar törvények pedig e tekintetben sem kimeritőleg nem intézkedvén, sem a változott viszonyokhoz módosítva nem lévén, a gyakorlat által pedig az egyideig érvényben volt osztrák törvények és eljárás által levén különböző felfogások szerint pótolva: sem a gyámhatóságoknak, sem a feleknek biztos tájékozásul nem szolgálhatnak. Éhez járul, hogy az 1870. XLII. t.-cz. az árvapénzek kezelésére nézve a régi szokást a törvényhozás intézkedéséig fentartván : törvényen kivül e téren sem lehetett határozott javitást foganatosítani. E viszonyok eléggé indokolják a gyámügy rendezésének szükségét. Hogy e részben a törvényhozási intézkedés a ezélnak megfelelhessen, szükségesnek mutatkozott, miként a rendezés ezen ügynek egész terjedelmére s minden ágazataira kihasson, és hogy a hatóság, mely ezen ügynek kezelésére hivatva lesz, oly hatáskörrel ruháztassék fel, mely azt akadálytalan, gyors és hatályos működésre képessé tegye. Ez okból nem szorítkozott e törvényjavaslat a gyámhatóságok szervezetének és a pénzkezelési módozatoknak megállapítására. Ez igen csekély orvoslása lett volna azon hiányoknak, melyek a téren érezhetők. Szükséges volt a jogviszonyokat is a gyámügyre vonatkozó egész terjedelmükben meghatározni, hogy mind a felek, mind a hatóság jogak, kötelességeik és hatáskörükről kellőleg tájékozva legyenek.