Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.

Irományszámok - 1875-267

CCLXVII. SZÁM. 149 267. szám. (xciL ÜLÉS 587, a) 6. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház állandó hármas bizottságának, a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A hármas bizottság tárgyalás alá vévén a hozzá utasitott gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslatot ; maga részéről elismeri azt, hogy tekintettel a fönnálló törvények hézagaira, s azoknak a haza különböző része indivatozó alkalmazására és végrehajtására — oly törvényes intézkedések szüksége forog fenn, — melyek nem egyedül a felek, hanem egyúttal a hatóságoknak a gyámügyekbeni jogait és kötelességeit, valamint hatáskörét s az azzal járó eljárás módozatait is egyöntetűvé s biztos eredményűvé tegyék, s ha alig lehet tagadni, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedések némelyike szorosan véve inkább a polgári törvénykönyv keretébe illenék, de ennek hiányában okvetlenül el kell ismerni azt is, miszerint épen a gyámügyek körül fejlődött jogviszonyok megállapítása hosszasb halasztást alig szenvedhet, azoknak külön törvénynyel leendő szabályozása tehát ez időszerint felette kívánatos. Miután pedig a bizottság meggyőződött arról, hogy a törvényjavaslatnak az atyai hatalomról, a gyámság és gondnokságról szóló fejezeteiben foglalt alapelvek elfogadása nélkül helyes eredményre jutni alig lehetséges, ezen elvek elfogadása által pedig egyrészt a gyámi és gondnoki tiszt és felelősség, valamint az azzal járó jogok és kötelességek meghatározása és kifejlése, másrészt pedig gyámhatósági közbenjárás mellett, a rokonok által képezendő családtanácsi intézmény életbe léptetése nyerend megtestesülést, mi az árvák ügyeinek gyors, s anyagi tekintetben biztos elintézését vonandja maga után, a bizottság maga részéről a törvényjavaslat ezen részének helyességét teljesen elismeri. A mi továbbá az eljárás, s illetve végrehajtásról szóló második részt illeti, az ugyanott letett elvnek hasznossága folytán a bizottság azon reményét fejezi ki, hogy az árvaügyeknek a közigazgatási közegek részéről leendő kezelése az árvavagyonnak kellő biztositása mellett leendő gyors ellátását is lehetővé teendi; s ha kétségtelen, hogy azok az árvavagyon kezelése körüli működésükben gyakran nem csak felügyelő és ellenőrző, de egyúttal nyomozó eljárást is tartoznak folytatni, ez okból jövőben azok hatásköre túl fog terjedni a biróságok által gyakorolt tevékenységi körön, mely csupán beadott s adatokkal felszerelt panaszok elintézésére volt hivatva. Egyszóval az árvaügy körül foganatositandó gyakorlati teendők ezentúl a törvényjavaslat sze-