Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.

Irományszámok - 1875-265

CCLXV. SZÁM. 143 3Ielléklet a 26S. számú irományhoz. À magyar északkeleti vasuttársulatot érdeklő 1875. évi XLV. törvényezikkben foglalt szerződés módosításáról szóló törvényjavaslat indokolása. A magyar északkeleti és nyíregyház-ungvári vasutak engedélyezéséből s építéséből felmerült igények és ügyek végleges rendezése iránt az északkeleti vasuttársulattal 1875. évi február hó 18-án kötött, s az 1875. évi XLV. törvénynyel beezikkelyezett szerződés 4. §-a szerint feljogosittatott a társulat arra, hogy az engedélyokmány és alapszabályai értelmében kibocsátott részvényeiből s elsőbbségi kötvényeiből 15,000—15,000 darabig egyenlő számban részvényeket és elsőbbségi kötvényeket vonhasson be, s ezek helyett a névleges értéknek megfelelő arany-kötvényeket bocsáthasson ki, mely esetben a szerződés 7. §-ának utolsó kikezdése szerint köteles az állam az ezüst és arany közti árkülönbséget előlegképen a társulatnak kiszolgáltatni. A részvények és elsőbbségi kötvények ily értelembeni convertálásának határidejéül a szerződés 4-ik §-ában 1877. év vége állapíttatott meg. Időközben a társulat az „Unió^-bank kezdeményezése folytán, — mint melyre a társulat a szerződésileg biztosított convertálási jogát a nevezett bank részéről támasztott kártalanítási igények kiegyenlítése fejében átruházta, — azon ajánlattal fordult hozzám, hogy tekintettel arra, miszerint a nevezett bank a jelenlegi kedvezőtlen pénzviszonyok közt eme pénzműveletet akként volna kénytelen keresztül vinni, hogy a részvény- és elsőbbségi kötvénybirtokosoknak az aranykötvények feliilfizetésért adatnának cserébe, s ez a társulati értékek hitelére illetőleg árfolyamára kedvezőtlen befolyással lehetne, — a convertálásra kitűzött záros határidő 1881. év végéig terjesztessék ki, oly megszorítással azonban, hogy a kicserélendő papirok évenként 1.400,000 frt névértéket meg ne haladhassanak. A társulat emez ajánlatát illető szakközegeim által alapos megvizsgálás tárgyává tevén, az ez utón .nyert adatokból azon meggyőződésre jutottam, hogy a társulat ajánlatának elfogadása az államra nézve kétségtelen haszonnal jár, mert ez esetben 1881. év végéig nem kellvén fizetni teljes mérvben a kötvény-kamatoknak ezüst és arany közti árkülönbözetét, e fizetési kötelezettség csali évről évre egy-egy ötödrészszel szaporodván, ennélfogva az ércznemeknek az utóbbi Öt év