Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-264
138 CGLXIV. SZÁM. Melléklet a 264. számú irományhoz. Indokolás. A franczia köztársaság elnökének múlt évi april hó 4-én és 13-án kibocsátott rendeletei alapján 1878. évi május hó 1-én Parisban egy nemzetközi világkiállítás fog megnyittatni és ugyanazon évi október hó 31-én bezáratni. Ezen közkiállitásra az Összes államok sorában az osztrák-magyar monarchia is nyert meghívást. E meghívásról a magyar kormány a közös külügyministeriumnak múlt évi május 9-én 1421/H. P. sz. átiratával azon felszólítással értesittetvén, hogy a franczia kormánynak erre vonatkozó kívánsága folytán hazai kormányunk a meghivás el- vagy el nem fogadása iránt mielőbb nyilatkozzék. Kötelességévé vált ennélfogva a magyar kormánynak e vállalattal szemben állást foglalni és az ország részvétele mellett s ellen szóló körülményeket fontolóra venni; mit hogy annál biztosabban tehessen, mindenekelőtt a külügy minis terium közbenjárásával adatokat igyekezett szerezni a többi államoknak szándékairól *és másrészt az erre hivatott gazdasági, erdészeti, bányászati és ipartársulatok és egyletek utján az országban uralkodó hangulatot és kiállítási hajlamot, valamint az ez utóbbival járó áldozatkészséget kipuhatolni. A követségek utján nyert értesítésekből meggyőződött a kormány arról, hogy habár az európai államok legnagyobb része a tervezett párisi közkiállitás megtartását időelőttinek és az átalánosan uralkodó pénzügyi viszonyok közt a világkiállítások [tulaj dónk épeni hivatásuk és czéljaikba ütközőnek nyilvánitotta, hogy továbbá emiitett közkiállitás elnapolása érdekében több állam részéről a franczia kormánynál lépések is történtek, — mégis a párisi világkiállításnak 1878. évi május 1-én leendő megnyitása újból is egész határozottsággal kijelentetvén, a meghívott államok legnagyobb része a kényszerhelyzetnek engedve, a meghívást elfogadta. A nyilatkozatra felhívott hazai társulatok és egyletek válaszai szerint az országnak e kiállításban való képviseltetése és az abban leendő részvétel átalános óhajtás, mely óhajtás teljesitésének lehetősége mindazonáltal a kormány erkölcsi és pénzbeli támogatásától van feltételezve. Habár nem tagadhatni, hogy az ország jelenlegi helyzete kettős kötelességévé teszi a kormánynak minden fölösleges kiadástól leendő tartózkodást, mégis oly fontosak azon
