Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-262
CCLXIT. SZÁM. 133 fogva oly egyének nem igen találhatók, kik ügyvédkedési képesítéssel birnának: ennélfogva az adófelügyelök jogi tanácsadó illetőleg olyan közeg nélkül, a mely ezen legtöbb esetben egyszerű bár, de mégis a törvénykezési szabályok által megállapított eljárási módhoz kötött ügyeket vezesse, nem hagyhatók. Kérdés merült fel tehát, ki legyen ezen jogügyi közeg, illetőleg ki bizassék meg az adófelügyelők felügyelete alatt s megbízása mellett a kérdéses ügyek vitelével? A közadók kezeléséről szóló 1876. évi XV. t.-cz. és' a közigazgatási bizottságokról szóló 1876. évi VI. t.-cz. szelleméből indulva ki, e közeg nézetem szerint más nem lehet: mint a törvényhatóságok illető tiszti ügyészei. A közigazgatási bizottságokról szóló 1876. évi VI. t.-cz. 1-ső §-a szerint ezen bizottság tagjai közé ugy az adófelügyelő mint a tiszti ügyész tartoznak; a 12. §, szerint a bizottság intézkedik mindazon közigazgatási ügyekben, melyeket ezen és más törvény hozzá utasít ; a 24. §. értelmében pedig a különnemű állami adó s ennek módjára beszedendő kincstári egyéb követelések behajtása körül a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében jár el. Hivatása és feladata lévén tehát a közigazgatási bizottságnak az adók s ezekhez hasonló kincstári követelések behajtása körül intézkedni, s az adófelügyelőt kötelmei teljesitésében minden rendelkezésre álló eszközzel gyámolítani: lehetetlen azon következtetéshez nem jutni, hogy azon esetben, ha az adófelügyelő törvényszerű működése folyamában némely ügyek elintézésénél oly akadályokra akad, melyeket ahhoz szükséges, de sajátképeni hivatásától elütő elméleti és gyakorlati tulajdonok hiányában, a kincstár érdekeinek teljes megóvása mellett elhárítani nem tud, és másrészt még a közigazgatási bizottság oly taggal rendelkezik, a ki e feladatának megfelelni képes, ugyanaz annak teljesítésével meg is bizassék. De nem csak a törvény szelleméből indulva ki, hanem a czélszerüséget is szem előtt tartva, szerencsés megoldásnak kell tartani azt, ha a kérdésben forgó ügyek vitelével a tiszti ügyészek bízatnak meg. Az adófelügyelői és közigazgatási bizottsági intézmény működése sikerének záloga nagy részben ép a helyi viszonyok ismeretéből folyó gyors és közvetlen intézkedhetésben és a kölcsönös istápolásban fekszik, és ha az adófelügyelők hatáskörébe a törvény értelmében tartozó amaz ügyek vitele továbbra is egy központi közegre, p. o. a kincstári jogügyek igazgatóságára bizatnék, megszűnnék az épen elérni óhajtott czél, s fenmaradnának továbbra is az ügyvitelben fenforgó ama számtalan nehézségek, melyek az eddigi központi, sok időt és munkát elvesztegető működést a legnagyobb mértékben nehézkessé, a helyi távolságok miatt költségessé s ugyancsak a miatt ezen rövid határidőkhöz kötött ügyekben a kincstárra gyakran veszélyessé, illetőleg hátrányos kimenetelűvé s végtére is nagyon sok esetben meddővé teszik. Az itt szóban forgó ügyek a kincstári jogügyek igazgatóságánál összesitve tekintélyes számot képviselnek ugyan, azonban az egyes adófelügyelői kerületekre felosztva, kisebb-nagyobb mérvben ugy leolvadnak, hogy ellátásuk a tiszti ügyészek eddigi teendőit épen nem fogják oly mérvben szaporítani, hogy azokat a kezeléssel egész nyugodtsággal megbízni ne lehetne. Kelt Budapesten, 1877. évi márczius hó 6-án. Széli Kálmán s. k.
