Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
CLXXXTI. SZÁM. 79 úttal kijelentette, hogy azon esetre, ha a kérdéses kölcsönt a püspök vagy a káptalan visszakívánná, vagy ő azt tovább megtartani nem akarná, az a fentemiitett kötelezvények visszaszolgáltatása melleit visszafizetendő lesz. A kanonoki székek javadalmazása azonban ez előadottak szerint igen szűken levén kimérve, d. e. Mária Terézia királynő előlérintett hat első kanonoki széknek, valamint az időközben báró Sztoyka Zsigmond erdélyi püspök által 1756. évi október 18-án alapított hetedik és báró Bajtay Antal erdélyi püspök által 1772. évi október 18-án felállított 8-ik kanonoki széknek javadalmát 1774. évi September 23-án kelt legfelsőbb elhatározással egyenkint 200 frttal, tehát egészben 1600 frttal a kamarai pénztárból feljavitotta. A káptalan javadalmazását tehát a következő járulékok képezik : 1) a III. Károly király által a négy első kanonokszéknek a királyföldi dézsmára alapított javadalma után 3,000 pp. — 3,155 írt o. é. 2) ugyancsak a nevezett király által kölcsönvett s a szászföldi dézsma által biztosifcott 22,000 p. forintnyi Mártonffy-tőkének az 5-ik és 6-ik kanonoki szék javadalmazására szolgáló kamatjaképen . 1,100 pp. = 1,155 frt o. é. 3) Mária Terézia királynő által nyolcz kanonokszék részére a kincstárból biztositott 200 frt pótjavadalom után 1,600 pp. = 1.680 frt o. é. összesen . 5,700 pp. == 5,985.frt o. é. A káptalannak ezen javadalma a kincstárból nemcsak 1848-ig, a dézsmaszolgáltatás megszűntéig, hanem azontúl az 1867. év végéig szakadatlanul kiadatott. Ezen javadalom a magyar állam 1868. évi költségvetésébe is *) felvétetett, azonban a pénzügyi bizottság az elősorolt körülményekkel ellenkező azon felfogásból indulván ki, hogy ezen javadalom állami segély s nem a kincstárt terhelő s esetleg per utján is érvényesíthető tartozás ; továbbá, hogy „a r. kath. egyház számára a 39. fejezet 8. rovattétele alatt előirányzott járulék oly összeg, melyet a nevezett egyház saját alapitványaiból nehézség nélkül képes fedezni", azt véleményezte, hogy törlendő s az illető szükségleti tétel a kath. vallási alapra volna átviendő.**) A pénzügyi bizottság ezen véleménye folytán a pénzügyministernek 1868. évi sept. 9-én 1692. szára alatt kelt megkeresésére a nevezett káptalan fennebb érintett javadalmának a kincstárból kiszolgáltatása a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister által 1868. évi septemb. 23-án 16,176. szám alatt kelt rendelettel az 1867-ik év végével megszüntettetett és ezen járulék 1868. év elejétől az erdélyi vallásalap terhére áttétetett Ámbár jogi szempontból kétségtelenül sérelmes volt a károlyfehérvári káptalant világos alapitó leveleknél és kötelezvényeknél fogva megillető és határozottan a kincstárt terhelő járulékoknak az államköltségvetésből kitörlése és a vallás-alapra átutalása: mindazáltal az akkori körülmények között, midőn a pénzügyminister az évi járulékok tőkéinek kiszolgáltatását megajánlotta, nem látszott az érdekelt alapítványokra az évi javadalmazás megtagadása által anyagi hátrány származni s igy az évi járulékoknak az államköltségvetésbe felvétele mellozhctőnek mutatkozott. A pénzügyministerium ajánlata azonban teljesedésbe nem ment. A vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak a pénzügyi ministeriumhoz intézett sürgető átiratai sikert nem eredményeztek; a tőkék-ki nem szolgáltattak, de azért az évi járulékok folyóvá nem tétettek, sőt a pénzügyministerium fenn már idézett átiratában azt állitotta, hogy ezen járulékok soha sem fedeztettek a kincstári tized jövedelmeiből, holott azoknak keletkezésük óta 1867. év végéig mindenkor az államkincstárból, melybe a kincstári tized befolyt s igy közvetve a tizedből való kiszolgáltatása *) 1868. évi költségvetés 10. lap 39. fej. 1. ez. 8. rovat. **) Az 1865. évi decz. 10-re összehívott országgyűlés képviselőházának irományai V. k. 268. lap a)c) ; 269. lap, B.) b.
