Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
70 CLXXXtî. SZÁM. A kegyes alapítványi ezélokra rendelt kolosmonostori javaknak a határőrvidék részére átengedett birtokok kárpótlására fordítása az ország törvényeibe ütközvén, azok a mondott czelra fel nem használtattak ugyan, a kolosmonostori uradalom azonban ennek daczára kamarális kezelés alatt maradt, bár annak megtartása a kincstárra világos veszteséggel járt, mert a jövedelem a kamarai kezelés alatt sem emelkedett, sőt az a 8 ? 000 frton alul maradt, s igy a kincstár az árvaház részére kijáró 12,800 frtnyi javadalomból hiányzó részletet pótolni volt kénytelen mindaddig, mig az 1799. évben az árvaház a tanulmányi alapnak átengedett s a fennebb részletezett javadalmát vissza nem nyerte. Tekintetbe véve ugyanis, hogy a kolosmonostori uradalomnak a kamara által történt visszavétele és kamarai kezelése ellen mind a főkormányszék, mind a kincstartóság (thesaurariatus) felszólaltak; továbbá, hogy a kolosmonostori uradalmi javak azon czelra, melyre átvétettek, fel nem használtathattak; végre azon körülményt, hogy ezen uradalom megtartása a kincstárra tetemes veszteséggel járt, a mennyiben tekintet nélkül annak jövedelmére, az árvaház javára 12,800 frtot kiszolgáltatni tartozott: az udvari kamara, pénzügyi és kereskedelmi kormányszék (Hofkammer, Finanz- und Commerzhofstelle) a kolosmonostori uradalomnak eredeti alapítványi czéljaira visszaadása s ez által egyúttal a kincstárnak az őt terhelő 12,800 frtnyi járuléktól megszabadítása végett 1799. évi aug. 6-án 3949. szám alatt a tényállás felderítésével ő Felségéhez legalázatosb előterjesztést tett, melyre 1799. november 7-én azon legfelsőbb határozat hozatott, hogy „ezen ügy azon állapotba helyezendő ismét vissza, melyben az a jezsuitarend eltöröltetése után 1776-ig volt; a kolosmonostori uradalom az erdélyi tanulmányi alapnak azonnal visszaadandó, mely (a tanulmányi alap) által viszont azon 12,800 frtnyi javadalom, melyet az (árvaház) Kolosmonostor átvételekor a tanulmányi alapnak átengedett, az árvaháznak visszabocsátandó. " A házassági felmentések czimén az árvaház részére biztosított alapítványban 1819-ik évben azon változás történt, hogy a kérdéses díjaknak az udvari díjszabási hivatalba (Iloftaxamt) beszolgáltatása elrendeltetvén, Ferencz király 0 Felsége 1819. September 1-én kelt legfelsőbb elhatározásával az árvaház kárpótlására évi 800 pfrtnyi általányt állapított meg. A mi a sorsjátéknak az árvaház javára eleinte öt évre, utóbb határozatlan időre s végre állandóan biztosított jövedelmét illeti, ezen alapítványi járulékot a sorsjáték bérbeadása alkalmával azon változás érte, hogy a bérlő által váltságkép a kincstárnak befizetett tőke után az árvaház részére kárpótláskép 800 frtnyi évi járulék biztosíttatott. Összevonván a fentebb elősoroltakat, az árvaház kincstári javadalmát a következő járulékok képezik. 1) Az 1770. évi márczius 25-én kelt alapítólevél értelmében a királyföldi tizedjövedelemből kirendelt 2000 pfrt = 2100 frt o, é. 2) Ugyanezen alapítólevél értelmében a mondott tizedből kijáró 2500 köböl gabonának az 1776. évi sept. 18-án kelt legfelsőbb elhatározással megállapított váltsági ára 5000 pfrt = 5250 frt o. é. 3) Az 1776. sept. 18-án kelt legf. elhatározással a királyföldi dézsmára fektetett 2000 köböl gabona átlagos váltsági ára 4) Az 1776. év aug. 16-án 1132. szám alatt közzétett legfelsőbb elhatározással a tartományi pénztárból folyóvá tett 5) A házassági felmentvényi díjak fejében az 1819. sept. 1-én kelt legf. elhatározással megállapított átalány . 6) A sorsjátéki jövedék fejében megállapított átalány Összesen 22,730 frt o. é. Az árvaháznak mindezen fennebb elősorolt alapítványi járulékai az újabb időkig akadálytalanul kiszolgáltattak. Csakis az árvaház részére természetben kijáró 2000 köböl gabonának termé9500 frt o. é. 4000 pfrt = 4200 frt o. r e. 800 pfrt = 840 frt o. e. 800 pfrt == 840 frt o. r e.
