Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.

Irományszámok - 1875-237

384 qcxxxvn. SZÁM. Melléklet a 237. számú irományhoz. Indokolás. az 1873. évi XXXIII. törvényczikk alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szőlő törvényjavaslathoz. Már több ízben alkalmam volt a törvényhozás előtt kifejezést adni azon erős meggyőződésemnek, hogy államháztartásunk okszerű berendezésére s hitelünk megszilárdítása érdekében mellőzhetlen kötelességünknek tekintem, hogy az 1873. évi XXXIII. és 1874. évi XIV. törvényczikk alapján kibocsátott, aránylag igen rövid lejáratú 6 % kincstári utalványok, melyeknek újabb kölcsön felvétele nélküli beváltásáról szó sem lehet, járadékkötvények kibocsátása által a forgalomból mielőbb kivonassanak ; mert semmi kétséget sem szenvedhet, hogy egy ily nagy terjedelmű lebegő adósság, melynek biztositására összes államjószágaink le vannak kötve, rövid idő alatti visszafizetésének kényszerűsége zsibbasztólag hat bárminemű pénzügymíveleti combinatióra. Ez okból már az 1875. évi XLIX. törvényczikk alkotása alkalmából tett előterjesztésemben, ugy hiszem, eléggé indokoltam ezen nagy terjedelmű pénzmívelet megkezdésének fontosságát és szükségét. Mily neműek voltak azon akadályok, melyek ezen törvényczikk alkotása óta annak végrehajtását teljesen lehetetlenné tették, azt ugy hiszem, bővebben fejtegetni nem szükséges. Általánosan ismeretesek azon politikai események és ezekből fejlődött viszonyok, melyek az európai pénzpiaczok hangulatára állandóan oly kedvezőtlen befolyással voltak, hogy ily viszonyok között nagyobb mérvű kölcsönnek elfogadható feltételek melletti sikeres kibocsátására még gondolni sem lehetett. A helyzet ez idő szerint jobbra fordult, miről a tőzsdék jelen árfolyamai is tanúskodnak. Meddig fog ez azonban tartani, nézhetünk-e elébe a pénzpiacz állandó javulásának? azt senki sem mondhatja meg. A feladat tehát nézetem szerint most az: vigyázattal felhasználni az első kedvező alkalmat, mely kínálkozik, és mely, ha elmulasztatik, talán nem egyhamar tér ismét vissza, s megtenni azonnal a szükséges lépéseket, hogy a kérdéses rövid lejáratú terhes államadósságnak legalább első fele járadékkötvények kibocsátása utján beváltassék. Ezen pénzmíveletnél oly nagy összegek jönnek tekintetbe, az arra felhasználható kedvező időszak állandósága oly bizonytalan, hogy felette kívánatosnak, sőt egyenesen mellőzhetlenül