Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-213
CCXIII. SZÁM. 307 Melléklet a 213. szánva irományhoz. Indokolás. Az 1873. évi XXVII. törvényczikkben határidő nem tűzetett ki,. mely alatt a törvény 3. §-a szerint alkotott Szörény megyének végleges szervezése az 1870. évi törvény czikk értelmében és tekintettel az elöl emiitett törvény 10., 11. és 12. §§-aira, foganatosítandó lett volna. Mindazonáltal hivatali elődöm részéről a törvény meghozatala után megtétettek az előmunkálatok arra nézve, hogy Szörény megye véglegesen szerveztessék. De a kivitel legyőzhetlen akadályokba ütközött, a mennyiben kétségbe vonhatlanul kitűnt, hogy a megyei tisztikar és a törvényhatósági bizottság alakitására szükséges elemek úgyszólván teljesen hiányoznak.,, Ugyanis a volt határőrvidéknek azon részében, mely Szörény megyévé alakíttatott, központi tisztikar nem létezvén, ezen földterületnek az anyaországhoz tényleges visszacsatolása után a megyei központi hivatalok, úgymint alispáni, tiszti ügyészi, aljegyzői, számvevői stb. állomások a főispán által csak más törvényhatóságokból vállalkozott egyének helyettesítésével voltak nagy nehezen betölthetők. A járásokban azonban a járási tisztviselőkül alkalmazott határőrvidéki közigazgatási tisztek (cs. és kir. katonatisztek) a törvény 12. §-a nyomán állomásukban megmaradtak és pedig azon joggal, miszerint azokban benn maradnak addig, mig Szörény megye a törvény értelmében véglegesen szerveztetvén, a törvényhatósági bizottság választott tagjainak fele új választás alá nem kerül. (1870. XLII. t. ez. 28. §.) Ezen időpont bekövetkeztével pedig ezen volt határőrvidéki közigazgatási tisztek ő császári és apostoli királyi Felségének 1874. január 3-án kelt legfelsőbb elhatározása nyomán még igénynyel bírnak, hogy a mennyiben korábban kivett nyilatkozatukhoz képest a közös hadseregbe visszalépni nem óhajtanának, részükre a szabályszerű nyugdíj vagy végkielégités a magyar állampénztár terhére utalványoztassék. A végleges szervezést gátló fennebb emiitett különleges viszonyok, nyelvi nehézségek és kényes természetű személyzeti kérdések legújabb ideig még fennállván, — s tekintettel azon körülményre, miszerint a hazai törvényekben nem jártas s az alkotmányos viszonyokkal ösmeretlen járási tisztviselőkül alkalmazott volt határőrvidéki közigazgatási tiszteknek, eddigi hivatalukban való megmaradása nehezité főleg a szervezés tényleges foganatosítását, módot kellett találni arra nézve, hogy ezen közigazgatási tisztek biztosított jogaik megsértése és bármi néven 39*
