Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.

Irományszámok - 1875-186

CLXXXVL SZÁM. 161 freier Verkehr zwischen dem Fürstenthume Liechtenstein und dem Lande Vorarlberg in dem Masse statt, als der freie Verkehr zwischen Vorarlberg und den übrigen Theilen der österreichisch-ungarischen Monarchie gestattet ist. Diese Bestimmung bezieht sich insbesondere auf Handels- und Gewerbeleute, welche in dem Gebiete des anderen contrahirenden Staates Handel und Gewerbe treiben, oder Arbeit suchen, dergestalt, dass dieselben keinen Abgaben unterzogen werden, welchen nicht gleichmassig die eigenen Unterthanen in derselben Art unterworfen sind. Desgleichen soll Fabrikanten und Händlern der Ankauf von Waaren zu ihrem Gewerbebetriebe im Heimatslande, den Handlungsreisenden, welche nicht Waaren (sondern höchtens Muster derselben) mit sich führen, das Suchen von Bestellungen in dem einen Staate ohne Abgabe gestattet werden, wenn sie die Begfugniss hiezu in dem anderen Staate erworben haben. Endlich sollen die Unterthanen des einen Staates ihre Waaren in dem Gebiete des andern frei von Abgaben und ohne hiezu von diesem Staate einer besonderen Concession oder eines Gewerbescheines zu bedürfen, auf die Märkte bringen können, wenn sie die Berechtigung hiezu im eigenen Lande gemessen und die Waaren solche sind, deren Verkauf auf Märkten nicht auch Inländern verwehrt ist. Artikel XXIV. Die Chaussée-, Pflaster-, Damm-, Brückenund Ueberfuhrsgelder sollen in Vorarlberg und Liechtenstein ohne Rücksicht, ob sie für Rechnung des Staates oder von Gemeinden und Corporationen bestehen, nur in einem solchen Betrage beibehalten oder neu eingeführt werden, dass sie die Unterhaltungskosten und die landesüblichen Zinsen des Anlagecapitals nicht überschreiten, auch soll dabei kein Unterschied je nach der Beschaffenheit oder Herkunft der transportirten Gegenstände stattfinden. Die im Fürstenthume aufgestellten Zollämter haben auf Verlangen der fürstlichen Regierung an ihren Standpunkten die behördlich genehmigten Brücken und- Weggelder einzuheFÖRENDI IROMÁNYOK IV. 1875/8. eddig kölcsönösen szabad leend a forgalom éspedig ugyanazon mértékben, amint az Vorarlberg és az osztrák-magyar monarchia többi részei közt fenáll. Ezen határozat kiterjed különösen azon kereskedőkre és iparosokra, kik a másik szerződő fél területén kereskedést és ipart űznek, vagy munkát keresnek, és pedig olykép, hogy ezek más illetékeknek nem vethetők alá, mint a melyeknek a saját bennszülöttek is egyforma módon alávetvék. Hasonlókép jogukban álland, külön illetékek fizetése nélkül a gyárosoknak és kereskedőknek honi iparüzletük számára a másik fél területén árukat vásárolni, és a kereskedő utasoknak, kik nem árukat (hanem legfeljebb árumustrákat) visznek magukkal, megrendeléseket keresni, ha erre a saját államban jogositványnyal birnak. Végre az egyik fél alattvalóinak szabadságában álland, áruit a másik fél területén vásárokra adómentesen és a nélkül hozni, hogy erre az illető állam különös engedélye vagy ipar-igazolványa megkívántatnék, föltéve, hogy erre saját országukban is jogositva vannak és az áruk olynemüek, melyeknek vásárokon eladása belföldieknek sincs megtiltva. XXIV. czikk. Az ut-, kövezet-, töltés-, híd- és révvámok tekintet nélkül arra, váljon azok az állam, vagy községek és testületek számára szedetnek, — Vorarlbergben és Liechtensteinban legfeljebb oly magasságban hagyandók meg, vagy léptetendők újonnan életbe, hogy a fenntartási költségeket és a befektetett tőke utáni országos kamatokat túl ne haladják ; különbség ezen vámok szedésénél nem fog tétetni a szállított tárgyak minősége vagy származása közt. A fejedelemségben felállított vámhivatalok kötelesek állomásaikon a hatóságilag engedélyezett hid- és utvámokat is a fejedelmi kormány 21