Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
CLXXXV. SZÁM. 119 A ministerium eltekintve más okoktól, ezen eljárást már csak azért sem tartotta elfogadhatónak ; mert a kilátásban állott számos ujon engedélyezendő vasút feletti ily mérvű felügyeletre — tekintve, hogy állami pályák és épületek — megfelelő idővel s eszközökkel nem rendelkezett. E miatt a törvényhozás a kormány javaslatára elfogadta azon rendszert, mely szerint az állami biztosítás átalány összegben adatott s a vasút kellékei részletesen megállapittattak ; s ehhez képest felügyeletét csakis arra tartotta szükségesnek kiterjeszteni, hogy a pálya építésénél az iránynak, szilárdságnak és felszerelésnek az engedélyokmányban megállapított feltételei a kikötött határidők alatt teljesittessenek; ennélfogva a szerződésekre s az igazgató tanács határozataira, mint a vasut-társulat magán ügyeire, megjegyzéseket nem tett. Ezek után a már megalakult társulat működését azonnal megkezdte, nevezetesen a nagyvárad-kolozsvári vonalat a fővállalkozó Waring Károly által most már a társulat terhére folytattatta, a többi szakaszoknak terveit pedig ugyanazon vállalkozó által készitteté el. Ezen terveknek a közlekedési ministeriumhoz történt benyújtása alkalmával kitűnt, hogy az engedélyokmánynak olyképeni módosítása szükséges, miszerint a marosvásárhelyi szárnyvonal nem Grerendnél, hanem Sz.-Kocsárdnál ágazzék ki, mely módositás az 1869: XXIX. törvényczikkel meg is történt. Ezenkivül a társulat kérelmére hozatott meg az 1870: XLVII. törvényczikk, mely szerint az engedélyokmánynak azon határozata, hogy a fővonal Pata és Bóos irányában vezetendő, oda módosíttatott, hogy e vonal Kolozsvárról Puszta-Szent-Miklóson át Kolozsnak s innen a Virágos völgyön keresztül Gyéresre vezettessék, mely változtatás fejében köteles a társulat Gy érésről Tordára egy szárnyvonalat kamatbiztositás nélkül létesíteni. Ugyancsak az átalános tervek megbirálásánál tűnt ki, hogy az engedélyokmányban a kis-kapus-nagyszebeni vonal emelkedési viszonyát illetőleg Írásbeli hiba csúszott be, melynek helyreigazítása szintén törvényhozási intézkedést igényelt. Ezek voltak azon nehézségek, melyek már az átalános tervek megbirálásánál felmerültek, melyekhez járultak még az ezek alapján készitett részletes terveknél tapasztalt hiányok s a kisajátítások tekintetében az 1868: LV. törvényczikknek az engedélyezési törvénynél később történt hatályba lépte folytán fölmerült nehézségek. Ezen felhozott körülmények azonban inkább csak késedelmeket okoztak. A társulat pénzügyi bonyodalmai ellenben csak 1870. év végével kezdődtek, mikor is az igazgató tanács a fővállalkozónak október havi összesen 2 Va millió forintról szóló kereseti kimutatását az elbocsátott társulati főmérnök helyettesítése iránt a fővállalkozó által teendett javaslat elmulasztása miatt, csakis egy millió forint erejéig érvényesitette, a többi l!/a milliót egyelőre, mig tudniillik a kiküldött szakértők jelentéséből a kereseti kimutatás helyességéről meggyőződik, visszatartotta. Erre ugy a ministeriumhoz, mint az igazgató-tanácshoz jelentések érkeztek be, hogy a vállalkozó a munkálatokat megszünteti. Az ez iránt nyilatkozattételre felhívott fővállalkozó elsőbben a jelentéseket túlzottaknak s hamisaknak nyilvánította, később azonban kijelentette, hogy a munkákat azért szünteti be, mert kereseti követelése ki nem fizettetett. Minthogy azonban időközben a kiküldött szakértők kedvező jelentést nyújtottak be — s a fővállalkozó kötelezte magát a pályát minden körülmények közt kiépíteni, ennélfogva az igazgatótanács a visszatartott másfél millió forintnyi összeget utalványozta. Azonban csakhamar ujabb s jelentékenyebb zavarok következtek be. A vasút épitése ugyanis nem a kellő, erélylyel folytattatott arra nézve, hogy az az engedélyszerü határidőkben befejeztethessék, mit a vállalkozó a fenforgó viszonyokkal igyekezett mentegetni — mignem 1871. évi február 8-kán egy emlékiratot nyújtott be az igazgatótanácshoz,
