Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.

Irományszámok - 1875-185

CLXXXV. SZÁM. 117 I, melléklet a 185. számú irományhoz. Indokolás a magyar keleti vasút megvételéről szőlő törvényjavaslathoz^ A képviselőháztól nyert utasításai folytán s az ott tett kijelentéséhez képest kötelességének ismerte a kormány egy, a közlekedés terén fontossággal biró vállalat megmentése, de kiváltkép az ország hitelének érdekében a keleti vasút bonyolult ügyeinek végleges rendezése iránt a kellő intézkedéseket megtenni. E végből beható előtanulmányozás alapján hosszabbra nyúlt tárgyalások folytak a kormány és a társulati közegek közt, mely tárgyalások eredményéül tekintendő azon törvényjavaslat melyet egyúttal bemutatni szerencsénk van. Minthogy azonban ezen törvényjavaslatnak megítélése szempontjából okvetlenül szükséges, hogy a keleti vasút körül felmerült összes tények s bonyodalmak tekintetbe vétethessenek : ennélfogva noha ez ügynek állását azon időpontig, midőn az 1874: I. törvényczikk életbe lépett, hivatali elődeink az 1873. évi június havában s deczember 4-én, valamint az említett törvényjavaslat indokolásául beadott jelentéseikben (országgyűlési irományok: 362., 400. és 439. sz. 1873. évből) részletesen s okadatolva előadták, mégis szükségesnek tartjuk e vasút ügyeit annak keletkezésétől kezdve mostanig a lehetőleg részletesen a következőkben a tisztelt házzal megösmertetni. A Ministerium 1867-ben azonnal kineveztetése után egyik első feladatának tekintette mielőbb teljesíteni azon átalános kivánságot, hogy Magyarország erdélyi részeivel vasút által kapcsolatba hozassék. Erre czélzott a képviselőháznak 1867. évi július 2-án hozott határozata is, melylyel a nagyvárad-brassói vasút, de különösen a nagyvárad-kolozsvári rész kiépítésének sürgőssége kimondatván, az egyidejűleg utasított akkori ministerium az előmunkálatok megtétele után a nagyvárad-kolozsvári vasút kiépitésére versenyt hirdetett ki. Minthogy azonban időközben többen e vasútnak kamatbiztositás melletti engedélyezését kérték, az akkori ministerium elhatározta, hogy a versenyt az engedélyezésre is kiterjeszti. Elérkezvén a kiépítés iránti versenyre kiirt határidő (1868. augustus 16-ka) a ministerium az ajánlati tárgyalást megtartotta s eredményéhez képest a legkedvezőbbnek constatait ajánlattevővel Waring Brothers és Eckersley czéggel a kiépítés iránti szerződést 1868. augusztus 21-én megkötötte. Az épités iránti ajánlattal egyidejűleg az engedélyezés iránt is érkezett be három ajánlat és pedig gróf Bánfiy Miklós és társai részéről, kik mértföldenként 53,000 frt, b. Szentkereszti és társai részéről, kik 55,600 frt és Waringéktől, kik 39,800 frt évi állambiztositást kértek. Ez utóbbi ajánlat az előbbiekhez képest határozottan kedvezőnek nyilváníttatván, az akkori ministerium az engedélyokmánynak a Waringék ajánlata alapján leendő szerkesztését rendelte el annyival is inkább, mivel időközben nyert értesítések folytán a nevezett czéget a ministerium megbizhatónak tekintette.