Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

CVJ. SZÁM. 85 A mi a kellő legitimatiót illeti, e tekintetben a váltó puszta birtoka teljesen elégségesnek mutatkozik; mert az elfogadás tényével a váltóigéret még nem realisáltatik, hanem annak realisálása csak előkészíttetik ; felesleges lenne tehát e cselekvéhy teljesitsitéséhez a jogosultság oly nemét követelni, minő a fizetés végetti bemutatáshoz mulhatlanul szükséges. Végre nem lehet felesleges kiemelni, miszerint a jelen tervezetbe a nürnbergi novellák azon intézkedését, mely szerint a váltóbirtokos bemutatási joga váltói hatálylyaí nem korlátolható, azért kellett felvenni, mert a szükséges egység kétségtelenül veszélyeztetnék, ha oly fontos kérdésben, minőnek az elfogadás végetti bemutás tekintendő, a jelen tervezet és a köz. n. váltórendszabály intézkedései, egymással ellentétben állanának. 39. §-hoz. A k. n. váltórendszabály 18. ez. a vásári váltóknak elfogadás végetti bemutatása iránt csak annyiban intézkedik, hogy az ily váltók tekintetében, a vásár helyén divatozó törvényes határozatokra utal; ez által világosan kijelentvén, miszerint e részben a közelebbi intézkedéseket a particularis törvényhozásoknak kívánta fenhagyni. Ez okból történt az 1850. január 27-én kelt nyílt parancsban, a vásári váltók tekintetében, ugy az örökös tartományok, mint Magyarországra nézve külön intézkedés s pedig olyképen, hogy nálunk az 1840. XV t. ez. I. R. 57. §-a változatlanul fentartatott. Tekintve tehát, hogy a k. n. váltórendszabály a vásári váltók iránt külön intézkedést nem tartalmaz; tekintve továbbá, hogy saját váltótörvényünk e részbeni intézkedései 1841. január 1-je óta szakadatlanul érvényben vannak — legczélszerübbnek látszott a most érintett intézkedéseket, melyek különben is czélszerüeknek tekinthetők, változatlanul megtartani. 40. §-hoz. A lát után bizonyos időre szóló váltók sajátsága abban áll, hogy azok lejárata a bemutatástól számítandó bizonyos idő elteltére esik. Hogy az ily váltók alapján kötelezettek in infinitum obiigóban ne tartassanak, szükséges a bemutatásra bizonyos határidőt megállapítani. A kérdéses váltók jogi természetét saját váltótörvényünk is helyesen fogta föl, midőn 53. §-ában a váltóbirtokost a lát utánra szóló váltóknak bizonyos idő alatt leendő bemutatására kötelezte. A k. n. váltórendszabály e tekintetben nem csak váltótörvényünktől, hanem a Code de Commercetöl is előnyösen tér el annyiban, hogy egyrészről nem tesz különbséget a bel- s külföldön fizetendő váltók közt, és hogy másrészről .a bemutatási határidőt lehető egyszerűséggel állapítja meg a nélkül, hogy ez által a franczia törvényben foglalt specialis állással ellenkezésbe jönne, mert e két évi határidő, mely a váltó kiállitásától számíttatik, a franczia részletes határidőket mind magában foglalja, tehát a váltórendszabály intézkedése a Francziaországban kiállított váltóknak sem praejudical. Hogy a köz. n. váltórendszabály intézkedése, melyet a jelen tervezet is elfogadott, kétségtelen haladásnak tekinthető, annak igazolására a következő momentumok szolgálhatnak. Ugy a magyar mint a franczia törvénynek lényeges hibáját képezi az, hogy intézkedéseik csak oly váltókra vonatkoznak, melyek belföldön fizetendők, illetőleg, melyek belföldre intézvényeztetnek, úgyde ez intézkedés mellett a belföldi alattvalók érdekei minden oly esetben védtelenek maradnak, midőn ezek egy külföldön kelt váitónyilatkozat alapján belföldön támadtatnak meg. A törvényhozás és pedig a nélkül, hogy az idegen törvényeknek praejudicálna, — meghatározhatja azon feltételeket, melyek közt a belföldiek ellen bizonyos jogok érvénye-