Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
70 CVI. SZÁM. 13. §-hoz. A váltóigéret formális természetével egyátalán nem ellenkezik, hogy valaki váltónyilatkozatot más nevében irjon alá, nem tévén e tekintetben különbséget az, hogy a nyilatkozat szerződés-képes vagy e képességgel nem biró személyért lett-e aláírva. A meghatalmazott, feltéve, hogy a nyilatkozat aláírására feljogosítva volt, az egyik esetben úgy mint a másikban nem magát, hanem azt kötelezi, kinek nevében eljár. E tekintetben tehát nagy fontossággal bir annak meghatározása, vájjon a képviselő fel volt-e hatalmazva vagy sem, mire nézve a dolog természete szerint nem váltó, hanem a magán — illetőleg a kereskedelmi jog határozatai szolgálnak irányadóul. A mi különösen a kereskedelmi meghatalmazottakat illeti, ezek jogosultságának megítélése, codificált kereskedelmi törvény mellett igen egyszerű, mert a kereskedelmi törvény a jogkört a meghatalmazottak minden fajánál olyképen határozza meg, hogy e tekintetben nehézségek nem igen merülhetnek fel. Hasonlólag nem járhat nehézséggel a kereskedelmi társaságok egyes tagjaitól származó nyilatkozatok joghatályának meghatározása sem, mert a kereskedelmi törvény e részben is szabatosan kijelöli azon feltételeket, melyek mellett az egyes tagok által kötött jogügyletek a társaságot kötelezik. Váltótörvényünk egyik nevezetes hiányát képezi az, hogy csak azon esetről intézkedik, ha valaki más nevében elfogadási nyilatkozatot ír alá, ellenben a meghatalmazás nélkül keletkezett többi nyilatkozatok joghatályát teljesen mellőzi. A tervezet 13. czikke az e bizonytalanságból eredő nehézségeknek kívánja elejét venni, midőn a meghatalmazás nélküli képviselőket ép ugy is oly minőségben teszi felelősekké, minőben az állítólagos meghatalmazó felelős leendett. 14. §-hoz. A váltói kötelezettségek megerősítésének kétségen kívül leggyakoribb és legtermészetesebb módja a forgatás, mely a váltóüzletben már régóta nemcsak mint a követelés átruházásának törvényes módja, hanem mint a kibocsátó vagy elfogadó kötelezettségének biztosítási neme is jelentkezik. Valamint jelenleg, ugy azelőtt is a forgató aláírása sok esetben tulajdonképen arra szolgált, hogy a váltó hitelét emelje, hogy a váltóigéret beváltására nézve fokozottabb garantiát nyújtson. A pénzintézetek nem az átruházás, hanem a nagyobb biztonság szempontjából követelnek egy vagy több forgatót, kik ily esetben a kezességnek egy, a közönségesnél sokkal biztosabb és czélszerübb nemét vállalják el Daczára azonban e kétségtelen gyakorlatnak, nem lehetetlen, hogy valaki egyik vagy másik fél kötelezettségéhez egyenesen és kifejezetten kezesi minőségben járul, mely esetben czélszerű, ha a kölcsönös jogviszonyok magában a törvényben határozottan megállapittatnak. E tekintetben a tervezet 14. czikke kiegészítéséül a 11. czikkben kimondott átalános elvnek, a kezest egy minőségben teszi felelőssé azzal, kiért a kezesség vállaltatott.— Ez intézkedésből egyrészről következik, hogy a kezesség ép ugy állapithat meg intézvényezői és forgatói, mint elfogadói és kibocsátói kötelezettséget; másrészről, hogy a kezes elleni követelés fentartására és megszűnésére nézve ugyanazon elvek szolgálnak irányadóul, melyek a jelen törvénytervezetben az egyes váltói kötelezettségek tekintetében megállapitvák ; a kérdés minden egyes esetben csak az lehet, hogy a kezesség kiért lett elvállalva; mert ennek megállapítása előtt a kezes kötelezettségének minősége felett határozni nem lehet, e mellett magától értetvén, hogy a kezesség bármily minőségben lett is elvállalva, a 11. czikkben kimondott átalános elv szerint egyetemleges váltói kötelezettséget állapit meg.
