Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
66 GVL SZÁM. 5. §-hoz. Az idegen váltónak az 5. czikkben felsorolt kellékei nagyban és egészben a nevezetesebb európai törvényekben is feltalálhatók ; miért is e tekintetben a részletes indokolás helyett elégnek látszik a következő megjegyzésekre szorítkozni: 1. Miután az, ki váltóügyletbe bocsátkozik, bármily minőségben tegye is ezt, a köztörvénytől eltérő és szigorúbb felelősségnek veti magát alá: szükséges, hogy ebbeli szándékának már a kötelezettség elvállalásakor határozott kifejezést adjon, mire nézve legczélszerübbnek mutatkozik, ha az okirat, melynek a kötelezettség alapjául kell szolgálnia, magában a szövegben váltónak elneveztetik, nem lévén elég, ha a „váltó" szó a szövegen kivül az okiratra ajkalmaztatik, mert ebből egyebet nem is emlitve, azon veszély eredhetne, hogy minden közönséges adóslevélből váltót készíteni vagy az okiratot váltói minőségétől önkényesen megfosztani lehetne. Tekintve továbbá a váltó formális természetét, nem szenvedhet kétséget, hogy a „váltó" szót semmiféle más kifejezéssel pótolni nem lehetne; az oly okirat tehát, melyben valaki magát a váltójog-szerinti fizetésre kötelezné a nélkül, hogy azt nyilván váltónak nevezné, váltójogi hatálylyal nem bírhatna. 2. Miután a kereskedelmi jog, az utalványok és a kereskedelmi kötvények alakjában elég módot és alkalmat nyújt a kereskedelmi közönségnek, hogy ez a váltó mellett még más fizetési médiumokat is használhasson, nem látszott czélszerűnek a bemutatóra szóló váltók kiállítását megengedni. Igaz, hogy az ily váltók Európa több országaiban érvényesek s azok megengedése a váltó-intézmény lényegével nem ellenkezik; mindazonáltal, miután a jelen tervezetnek a köz. n. váltórendszabályhoz kell alkalmazkodnia, ettől ily fontos kérdésben, a szükséges egyformaság veszélyeztetése nélkül eltérnie nem lehetett. 3. A váltófizetések közvetítésére lévén rendelve, csakis határozott pénzösszegről állitható ki, ugyanazért az oly okiratot, mely váltó alakjában ugyan, de áruk, értékpapírok vagy más tárgyak szállítása iránt állíttatnék ki, váltónak tekinteni nem lehetne. 4. A fizetési helyet, az európai törvények kivétel nélkül a váltó lényeges kellékének tekintik a nélkül, hogy ennek a váltó szövegébe leendő felvételét egyaránt megkívánnák. A tervezet e tekintetben is a köz. n. váltórendszabálylioz csatlakozik s a fizetési helyet, mint a váltó egyik lényeges kellékét, jelöli ki, egyúttal kijelentvén, hogy oly esetben, miden a váltón több hely fordul elő, fizetési helynek az első tekintendő. Igaz, hogy a váltó rendeltetésével nem ellenkezik, ha azon akár cumulative, akár alternative több fizetési hely jelöltetik ki, mert az első esetben mintegy szabad választás engedtetik a váltóbirtokosnak, az utóbbiban pedig a kijelölt helyek telepként szerepelvén, a később megnevezett hely, mint nem létező tekinthető ; mindazonáltal, miután az ily többszörös kijelölések az eltérő magyarázást nagyon is lehetővé teszik, a váltónál pedig a jogviszonyok szabatos meghatározása kiváló fontossággal bir, a tervezet 5. czikkében czélszerűnek látszott kimondani, hogy többszörös kijelölésnél, fizetési helynek a legelöl megnevezett hely tekintetik. Végre 5. miután a jelen tervezet 4. czikkében határozottan kimondatott, hogy a váltókötelezettség a neki alapul szolgáló jogviszonytól teljesen független, az értéket, mely a franczia és olasz törvény szerint a váltó egyik lényeges kellékét képezi, a váltó kellékei közé sorozni nem lehetett. Hogy a valuta, az érvénytelen vagy elévült váltónál mily szerepet játszik, az iránt az elévülésről szóló fejezetben történik intézkedés. Ha a váltón a törvény által kijelölt kellékek mellett olyanok is fordulnak elő, melyek "annak lényegéhez nem szükségesek, semmi kétség sem lehet az iránt, hogy az ily felesleges kellékek a váltólevelet érvényességétől meg nem foszthatják, mert irányadóul mindig annak
