Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
60 CVi. SZÁM. 3y a névbecsülésre nézve;, mert mig a magyar váltótörvény szerint â váltóbirtokos a névbecsülést, bárkitől tétessék is erre ajánlat, vissza nem utasíthatja, a köz. n, váltórendszabály a váltóbirtokost a névbecsülési ajánlat elfogadására nem kényszeríti; a magyar váltótörvény szerint a váltóbirtokos a névbecsülési elfogadás daczára, biztosítást követelhet' előzőitől ; ellenben a köz. n, váltórendszabály értelmében a névbecsülési elfogadás biztosításra jogot nem ád a váltóbirtokosnak. Ezen eltérések gyakorlati hátrányai abban mutatkoznak, hogy az előzők a magyar váltótörvény szerint, a kellő formában történt és a váltóbirtokos részéről elfogadott közbenjárás daczára sem szabadulnak meg a zaklatástól, hogy tehát rájuk nézve, az érdekükben tett közbenjárás minden jelentőségét elveszti; a közbenjáró meg akarja óvni valamelyik ügybarátját a viszkereset kellemetlenségeitől, a bekövetkezett zavart el akarja hárítani, de belépésével a váltókapcsolatba, ép ennek ellenkezőjét idézi elő. Eltér a magyar váltótörvény a köz. n. váltórendszabálytól: 4) a részletes fizetésre nézve; melyet a váltóbirtokos a köz. n. váltórendszabály szerint, bárkitől származzék is az, vissza nem utasíthat, mig ellenben a magyar váltótörvény szerint, a váltóösszeg felén alól ajánlott részletfizetést,, az intézvényezettöl sem köteles elfogadni; mi magától érthetőleg a váltóforgalom lényeges megnehezítését involválja; s az előzőket ok- és szükség nélküli zaklatásoknak teszi ki. Lényeges következményeiben messze kiható eltérés mutatkozik: 5) a viszkereset feltételeire nézve, melyek közé a magyar váltótörvény az óvás közlését is sorozza, míg ellenben a köz. n. váltórendszabály szerint az óvás közlése a viszkereset néíkülözhetlen feltételét nem képezi. — Ez eltérés gyakorlati eredményeként jelentkezik egyrészről azon nemzetközileg fontos tény, hogy a külföldön ovatolt váltó alapján, ha az óvás az előzőkkel nem közöltetett, nálunk viszkeresetet inditani nem lehet; másrészről azon elvitázhatlan tény, hogy a váltóbirtokos Önkényétől függ a korábbi előzők valamelyikét az obligóból oly hatálylyal kiereszteni, hogy ez a váltóösszeget kifizető későbbi forgató részéről meg nem támadtathatik. — A váltóbirtokosnak oly szabadság engedtetik, melylyel ez mások rovására büntetlenül visszaélhet. Hogy az ily állapot a kereskedelmi forgalomnak csak hátrányára lehet, azt alig szükséges bővebben fejtegetni. Ezt nem egyszer érezték bíróságaink is, melyek, a hol csak némileg lehetett, a törvény helytelen intézkedéséből eredő anomáliákat erőszakos interpretatio utján igyekeztek kiegyenliteni. Végre lényeges eltérés mutatkozik: 6) a viszkereset idejére nézve, melyet a magyar váltótörvény nem indokolható minutióitással — 7, 15, 30, 45 és 60 napban, továbbá 2, 3, 6 és 18 hónapban — állapit meg, mig ellenben a köz. n. váltórendszabály a távolsághoz képest 3, 6 és 18 hónapot jelöl ki a viszkereset megindítására. Eltekintve attól, hogy a magyar váltótörvényben foglalt határidők már compiicált természetüknél fogva átalában sok zavarra adnak alkalmat, e zavar még inkább fokoztatik akkor, ha a viszkereset külföldről indíttatik belföldre; midőn tehát a külföldi váltóbirtokos könnyen jogvesztessé lehet azért, mert váltótörvényünknek compiicált viszkereseti határidőit nem ismeri. Ehhez járul még, hogy az érintett határidők, melyekben minden rendszeresség hiányzik, részben aránytalanul rövidek s a váltóforgalom igényeinek meg nem felelnek. A most elősorolt és dióhéjba szorított ellentétekből eredő anomáliákat nem csekély mértékben növeli azon körülmény, hogy váltótörvényünk mig egyrészről szükségtelen minutiákba bocsátkozik, másrészről igen nevezetes kérdéseket teljesen megoldatlanul hagy, minek
