Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
m en. SZÁM. És ha váltójogunk anyagi részét részrehajlatlan figyelemre méltatjuk, őszintén elmondhatjuk, miszerint annak egyes intézkedései nagyban és egészben helyesen tükrözik vissza az akkori váltójogtudomány vívmányait, méltó helyet foglalnak el a civilizált államok akkori váltótörvényei közt. — E mellett az 1840. XV. törvényezikknek, specialis viszonyainkat tekintve, az volt egyik legkitűnőbb érdeme, hogy az addig ismeretlen váltóintézményt oly modorban állitá a közönség elé, mely annak megismerését és sikeres használását lényegesen megkönnyítette; az 1840-iki törvényhozás ritka tapintatot tanusitott, midőn merev elvek felállítása helyett, a váltójog tételeit könnyen megérthető és egyúttal magyarázó jogszabályokba foglalá. Igaz, hogy a törvényhozásnak ez eljárás mellett sok oly intézkedést kelle a törvénybe felvenni, melyeket ma átalában a tankönyvek keretébe utalunk, de ezt kimenti az intézmény ismeretlen volta, melynek sikeres meghonosítása a törvény ép oly szerencsés mint népszerű szerkezetének köszönhető. Ily körülmények közt és tekintettel váltótörvényünknek 1861-ben történt visszahelyezésére, méltán merülhet fel azon kérdés: vájjon szükséges és czélszerü-e, h°gy váltótörvényünket, mely jogi életünkben kétségtelen consist entiát nyert, reformáljuk, illetőleg egy újabb váltótörvénynyel felcseréljük? E kérdés annál jogosultabb, mert mig a kereskedelmi jog terén a mielőbbi codificálást, a szükséges és czélszerü jogszabályok absolut hiánya, nem csak teljesen indokolja, hanem követelőleg sürgeti, — a váltójog terén oly codificált törvény áll rendelkezésünkre, melynek egyes intézkedései nem felelnek meg ugyan a tudomány mai állásának, nem elégitik ki a kifejlett forgalom minden igényeit ; de sok tekintetben teljesen megegyeznek oly országok törvényeivel, melyek a mellett, hogy nevezetes szerepet játszanak a világforgalomban, a tudománynak átalánosan elismert előharezosaiként jelentkeznek. Daczára a most jelzett körülménynek, oly átalánossá lett a nézet váltójogunk reformálásának szükségét illetőleg, miszerint az e téren hosszabb idő óta sürgetett reformálást, a közvélemény súlyos megsértése nélkül, elodázni nem lehetne. A jogtudós és kereskedő közönség — miként ez a kereskedelmi törvénykönyv tervezetének átalános indokolásában kifejtetett — már évek óta felhasznál minden kínálkozó alkalmat arra, hogy váltótörvényünk korszerű reformálását sürgesse, nem mulasztván el rámutatni azon hátrányokra, melyek váltótörvényünk reformálásának eloldázásából a kereskedelmi forgalomra hárulnak. — És mi oka e türelmetlen sürgetésnek, mi okozza oly átalános felismerését a reformálás szükségének? Egyrészről azon — körülményeink közt mindenesetre nagyfontosságú — tény, hogy váltótörvényünk és azon országok rokontörvényei közt, melyekkel közvetlen és folytonos kereskedelmi összeköttetésben állunk, a lényeges intézkedések tekintetében ki nem egyenlithető és a forgalomra nézve felette hátrányos ellentétek léteznek; másrészről azon körülmény, hogy váltótörvényünk nem csak a tágabb, hanem a szűkebb értelemben vett Magyarországban sem bir mindenütt kötelező erővel, miből a kereskedelmi forgalomra nézve nem csak kifelé, hanem befelé is oly nehézségek származnak, melyeknek megszüntetését, egyebektől eltekintve, a jogbiztonságis követeli. — Ehhez járul még, hogy váltótörvényünk sok felesleges sa váltóintézmény természetéből nem indokolható intézkedést tartalmaz; hogy az egyes intézmények valódi jelentőségét félreismerve, azokat helytelenül és czélellenesen szabályozza; hogy végre némely nevezetes kérdéseket teljesen megoldatlanul hagy, másokban pedig oly álláspontot foglal el, melyet nem csak a tudomány, de maga az élet is már rég meghaladott. Az érintett ellentétek, melyek jogosultságukat sem a váltóintézmény tulajdonképeni természetében, sem a mindenkori helyi viszonyokban nem találják, képezik azon momentu-