Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

GVL SZlM. 118 mely esetben az utóbbit azon tételek megfizetése is terheli, melyekből a viszváltó összege felszaporodott. Miután a viszváltó a kielégítés egy nemét képezi, mi sem természetesebb, mint az, hogy annak látra kell kiállíttatni; miután továbbá az által, ha a viszváltó nem közvetlenül a viszkereset lakhelyére intézvényeztetik, ennek külön^ költség okoztatnék, az is teljesen indokoltnak mutatkozik, hogy a viszváltó a drittura intézvényezendö. 100. és 101. §§-hoz. A 100. czikkben foglalt intézkedés nem csak a k. n. váltórendszabálynak, hanem saját váltótörvényünknek is megfelelvén, bővebb indokolást nem tesz szükségessé. Miután a fizetés által, ha az valamelyik forgató részéről történik, váltói obligatio hatályát nem veszti; miután továbbá a váltót ugyanazon személyek ismételve forgathatják» {

a forgató, ki a váltót beváltja, minden további viszkereset alól csak az által szabadul fel, ha saját hátiratát kitörli; e mellett egyúttal kitörölheti az utódok hátiratait is, mert ezek felelőssége úgyis már megszűnt, tehát aláírásaik a váltón jelentőséggel nem birnak. 102. §-hoz. A kezességnek abbeli foganatját, mely szerint a kezest kereseti jog illeti az ellen, kiért a fizetést teljesítette, a váltójognak már azért is el kell ismernie, mert a váltói kezes kötelezettsége sokkal szigorúbb annál, melyet a magánjog a közönséges kezesre megállapít; jogos és méltányos tehát, hogy a váltói kezes legalább is a jogok azon sommájában részesittessék, mely ;a köztörvény szerint a kezest kétségtelenül megilleti. Ez intézkedés azonban magában véve a váltókezesség jogi természetének meg nem felelne, mert általa nem nyerne kifejezést azon axióma, mely szerint a váltókezesség minden tekintetben a főkötelezettség természetét követi. A kezes ugyanis ahoz képest, hogy kiért vállalt kezességet, a váltón mint elfogadó, kibocsátó, intézvényező vagy forgató szerepelhet és kötelezettsége azon feltételek alá esik, melyeket a törvény az érintettek kötelezettségeire nézve megállapít. Ebből egyrészről következik, hogy a kezes jogilag annak helyébe lép, kiért a fizetést teljesítette; más részről, hogy őtet'ugyanazon jogok illetik, melyeket a törvény a főkötelezettek részére megállapít; a, kezes tehát ha a váltót kifizeti, a mellett, hogy kereseti jogot nyer az ellen, kiért fizetett, egyúttal azon jogokba lép, melyek a főkötelezettet fizetés esetében saját előzői ellen illették volna. Ezt kivánja a 102. §. szabályozni, mely nemcsak hogy a váltókezesség jogi természetének megfelel, hanem egyúttal oly hiányt is pótol, mely a váltójog terén csak vitára és zavarra adott alkalmat. 103. és 106. §§-hoz. A k. n. váltórendszabály nem tartalmaz intézkedést a váltói zálog- és megtartási jog iránt, mit azon körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a lipcsei tanácskozmány e kérdést illetőleg a particularis törvényhozások irányára befolyást gyakorolni nem kivánt A váltói zálog- és megtartási jognak, eltérőleg a váltórendszabálytól, a törvény anyagi részébe leendő felvételét indokolja egyrészről azon körülmény, hogy a kérdéses intézkedés nem csak nálunk, hanem Ausztriában-, Szász-, Bajor- és más országokban is felvétetett, más részről azon körülmény, hogy a szóban levő intézkedés a váltói forgalom lényeges megkönnyítésére szolgál s mint ilyen, már azért is elfogadandó, mert nem lenne helyeselhető, ha 15 ;