Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
06 CVI. SZÁM. azok a kérdéses mulasztásnak más következményt kívántak volna tulajdonítani, mint melyet a jelen tervezet kijelöl, miért is az e részbeni intézkedés, mint a váltó formális természetének megfelelő, teljesen indokoltnak tekinthető, s annak felvétele feleslegesnek már azért sem mutatkozik, mert elejét veszi azon controversiáknak, melyek a szóban levő mulasztás következményeire nézve keletkezhetnének. 61. §-hoz. Míg a köztörvény szerint az adósnak áll kötelességében a hitelezőt felkeresni, a váltójog szerint az adós követelheti, hogy hitelező a fizetést nála keresse és követelje. Ez régi kereskedelmi szokás, mely minden nevezetesebb európai törvényben kifejezést nyert, s ebben találja indokolását, hogy a váltó forgalomra szánt papir levén, sok kézen mehet keresztül a nélkül, hogy az adós a hitelezők személyében történt változásokról értesülne. Éhez járul még, hogy a könyvek és levelezések, melyek a legitimatióra nézve gyakran szükségesek, az adós birtokában vannak s hogy ez a váltóügyletre vonatkozó viszonyok kellő áttekintésével csak akkor birhat, ha neki a váltó bemutattatik. Ez okból teszik a törvények a váltóbirtokosnak és pedig a viszkereset különbeni elvesztése mellett, kötelességévé, hogy a váltót lejáratkor fizetés végett mutassa be. Azon körülmény tehát, hogy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a váltót lejáratkor ki nem fizeti, az előzők ellenében még morált nem állapíthat meg, erre nézve szükséges, hogy a felszólítás a váltó kifizetésére megtörténjék. Miután azonban az egyenes váltóadós a fizetés teljesítését a lejáratra ígérte, miután továbbá minden kötelezettnek jogában áll magát, a további felelősség alól az által kivonni, hogy a teljesítés tárgyát bírói letétbe helyezi, szükségesnek mutatkozott a váltótörvényben is kijelenteni, hogy az adós a váltóösszeget, bizonyos idő eltelte után leteheti. Ez időpont az óvatolási határidő elteltével következik be, mert annak tartama alatt a váltóbirtokos a bemutatással várhat a nélkül, hogy ebbeli várakozása miatt ötét joghátrány érhetné. Már a lipcsei tanácskozmányban átalánosan elismertetett azon nézet helyessége, mely szerint a váltó rendeltetésével minden oly intézkedés ellenkezik, mely annak forgalmi képességét csökkentené s a tanácskozmány e meggyőződésének, egyéb intézkedéseken kivül, az által is kívánt kifejezést adni, hogy a váltórendszabályba a 36. czikket felvette, melynek 3-dik bekezdése szerint a fizető a hátiratok valódiságát vizsgálni nem tartozik. E mellett azonban szükséges arról is gondoskodni, hogy a jogtalan birtokos, mások kárával a váltóöszszeghez egykönnyen ne juthasson s hogy a váltóadóst a jogtalan birtokos fizetésre ne kényszerithesse. E végből jogosítja fel a 61. czikk második bekezdése a váltóadóst arra, hogy ez a váltóösszeget minden oly esetben bírói letétbe helyezhesse, midőn a bemutató jogosultságát a váltóösszeg felvételére igazolni nem képes. 62. §-hoz. ,A k. n. váltórendszabálynak alapul szolgált porosz javaslat — 55. §. — nem kötelezte a váltóbirtokost arra, hogy ez az elfogadás megtagadása esetében a váltót a szükségben' utalványozottnál bemutassa. A javaslat e részbeni intézkedése azonban a lipcsei tanácskozmányban heves megtámadások után elejtetett. A tanácskozmány azon teljesen helyes felfogásból indult ki, miszerint a váltókapcsolatban álló személyeknek, kivétel nélkül jogukban áll, a váltóigéret lehető biztonságáról gondoskodni az esetre, ha a kötelezettséget az, kit ez a
