Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
94 CVI. SZÁM. 55. §-hoz. Azon okok, melyek a 39. czikkben foglalt határozatoknak a magyar váltótörvényből történt átvételét igazolják, az 55. czikkre is teljes mértékben alkalmazhatók lévén, e helyütt az újabb indokolás mellőzésével elégnek látszik a 39. ez. indokolására utalni. 56. §-hoz. Az 56. czikkben foglalt intézkedés azon feltevésből indul ki, hogy a felek oly esetben, midőn a kelet utánra szóló váltó oly országban állíttatik ki, melyben az ó-időszámítás divatozik, s nem említtetik meg világosan, hogy az új időszámítás vétetett alapul, az ó-időszámitásra voltak tekintettel, ehhez képest az ily váltónál, ha az belföldön fizetendő, a lejáratot az új időszámítás szerint állapítja meg ugyan, de tekintettel van az ó-időszámitás szerinti keletre : ugyanennek kell történnie akkor is, ha a váltó mindkét időszámítás szerint pl. 1873. január 13 | lf lett kiállítva; mert ily esetben is a felek praesumálható szándékának leginkább megfelel az, ha azon időszámítás vétetik alapul, mely a kiállítás helyén rendszerint divatozik. A mi a kérdéses intézkedés czélszerüségét illeti, az nálunk még azért sem jöhet kérdésbe, mert összeköttetéseinknél fogva a kelettel, bíróságaink gyakran jöhetnek azon helyzetbe, hogy az időszámítás szerint kiállított váltók lejárata felett kell határozniok, mely esetben csak kívánatos lehet az, hogy bíróságaink magában a törvényben biztos támpontot találjanak. 57. §-hoz. Habár az európai törvények egy része s ezek közt az angol törvény is, bizonyos számú napokat tűz ki, melyeknek leteltét a váltóbirtokos bevárni tartozik, mielőtt a váltót törvényes utón érvényesíthetné, mind a mellett a jelen tervezetnek a k. n. váltórendszabály e részbeni intézkedését, nem csak a szükséges egyöntetűség végett, hanem azért is el kellett fogadnia, mert a kiméleti napokat saját váltótörvényünk sem ismeri. Igaz, hogy a k. n. váltórendszabály, a váltóbirtokosnak bizonyos időt enged a lejárat után az óvás felvételére; ez időt azonban a kiméleti napokkal nem lehet azonosítani, mert ezek az adós javára szolgálnak, az óvatolás elhalasztása pedig kizárólag a váltóbirtokosnak engedett kedvezményként jelentkezik, melyre a váltó-adós semmi esetben igényt nem tarthat. 58. §-hoz. A k. n. váltórendszabály valamint több más helyen, úgy a 37. czikkben is a kivételeknél intézkedik, a nélkül, hogy szabályt felállítana. A lipcsei tanácskozmányban tétetett ugyan indítvány az iránt, hogy a váltórendszabályban a fizetés mikénti teljesítése átalában mondassék ki; ez indítvány azonban határozattá nem emeltetett. Hogy azonban az e részbeni intézkedés feleslegesnek nem tekinthető, azt a svéd váltórendszabály s az olasz kereskedelmi törvény idézett helyei mutatják. E törvények a k. n. váltórendszabály után keletkeztek, s habár sok intézkedésben — mi főleg a svéd váltótörvényről mondható — a k. n. váltórendszabályhoz csatlakoznak, annak szóban levő hiányát kiegészítés nélkül nem hagyhatták. E körülményt a jelen tervezet szerkesztésénél figyelmen kívül hagyni már azért sem lehetett, mert az átalános indokolás szerint a k. n, váltórendszabály kiegészítését mint egyik főczélt tűzte ki magának.
