Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
CVI. SZÁM. 91 midőn azoktól valamely jog fentartása függ, teljesíttetni kell még akkor is, ha azok előre láthatólag eredményhez nem vezetnek. Ezért van, hogy a váltótörvény pl. az óvást mint a víszkereset feltételét, ha az érdekelt fél részéről világosan elengedve nem lett, minden esetben megkívánja s annak elmulasztásánál a mentességet vagy igazolást teljesen kizárja. Ezenfelül a törvény által megszabott cselekmények azon személynél teljesitendők, melyet a törvény e végre kijelöl ; ugyanazért a nem kellő helyen történt teljesítés a nemteljesitéssel rendszerint egyenlőnek tekintetik. Ha az, kinél a bemutatásnak történni kellene, meghalt vagy csőd alá került, kétség támadhat az iránt, hogy a cselekvénynek kinél kell és kinél lehet érvényesen teljesíttetni. Az e részbeni kételyek elhárítását s ezzel együtt a váltói jogok lehető biztosítását czélozza a 49. §., midőn az érintett esetre a bemutatást szabályozza, 50. §-hoz. Azon okok, melyek a 40. czikkben foglalt intézkedések igazolására felhozattak, nagyban és egészben az 50. czikkre is alkalmazhatók levén, e részben az újabb indokolás teljesen feleslegesnek mutatkozik. Valamint a lát utánra, ugy a hátra szóló váltóknál sem lehetne az előzőket bizonytalan időn át obiigóban tartani; miért is e tekintetben legczéíszerübbnek mutatkozott a köz. n. váltórendszabály intézkedéseit elfogadni s a tervezet e tekintetben csak annyiban tér el a váltórendszabálytól, hogy a fizetés végetti bemutatásra vonatkozó szabályokat nem elszórva, hanem együttesen állapítja meg, mi által az egyes intézkedések áttekintése kétségen kivül megkönnyittetik. 51. §-hoz. Hogy a váltó által tett fizetési Ígéret beváltathassék, mulhatlanul szükséges, miszerint a felszóíitás a fizetésre, bemutatás és pedig a kijelölt helyen történjék; a felszólítás megtörténte nélkül nem lehetne jogosan azt állítani, hogy az igéret teljesítve nem lett s miután a fizetés megtagadása csak ugy és akkor állapit meg jogot a további eljárásra, ha semmi sem lett elmulasztva arra nézve, hogy az intézvényezett fizethessen, önként következik, hogy a bemutatásnak azon helyen, a hová a fizetés igértetett, kell megtörténni. De ha a bemutatásnak a kitett fizetési helyen leendő eszközlése jogosan és helyesen megkivántathatik, még inkább meg lehet kívánni azt, hogy a telepitett váltó a telepesnél mutattassék be. Ez intézkedés szüksége és helyessége magából a telepezés természetéből következik ; mert az elfogadó illetőleg a kibocsátó ugyanazon viszonyban áll e telepeshez, mint az idegen váltó intézvényezöje az intézvényezetthez ; valamint az intézvényező az intézvényezett et, ugy jelöli ki maga helyett fizetőül az elfogadó, illetőleg a kibocsátó a telepest. — Ugyanazért valamint az intézvényezö csak akkor vonathatik felelősségre, ha intézvényezettje a meghagyásnak eleget nem tesz, ugy az elfogadó, illetőleg a kibocsátó ellen jogosan csak akkor lehet fordulni, ha ezek megbízottja a telepes megbízatásának, a hozzá intézett felszólítás ellenére, eleget nem tett. A váltórendszabályban nem minden akadály nélkül talált alkalmazást azon intézkedés, mely szerint az óvás elmulasztása a telepesnél az elfogadó, illetőleg a kibocsátó elleni váltói kereset elvesztését vonja maga után. Azok, kik ez intézkedés törvényesitését ellenezték, nézetüket azzal támogatták, hogy a telepezés az intézvényezett, illetőleg a kibocsátó jogviszonyát nem változtatja meg, s a telepitett váltó csak abban különbözik egyéb váltótól, hogy az intézvényezettnek illetve a kibocsátónak megengedi, miszerint teendőit maga és a telepes közt megoszsza, maga fogadván el a váltót és más által fizettetvén azt ki, a telepezés által az intézvényezett, illetőleg a kibocsátó a telepes irányában mindössze meghatalmazási viszonyba lép, mely viszony 12*
